Mi a fenéért csinálják ezt?

Apukámmal nagyon jó volt a viszonyunk, egészen addig, amíg barátom nem lett. (8 hónapja) Ekkor kezdődött az egész. Azóta egyfolytában piszkál, a legkisebb dolgokért is képes ordítani velem, ha olyanja van. Sose történt ilyen azelőtt. Anyukám pedig mindig mellé áll, és kettejükkel szemben nehéz megállni a helyem, ha valami vita van. Próbáltunk már beszélgetni erről, mert szerintük elviselhetetlen vagyok (mert ha veszekszem a barátommal, vagy rossz napom volt, és ingerült vagyok, akkor inkább bezárkózok a szobámba, hogy ne kapjunk össze. Ez azelőtt is így volt, eddig nem volt probléma...). Anyám játssza az áldozatot, akinek jaj, de nehéz egy kamaszlányt nevelni, apa mártírkodik vagy ordít... Lehetetlen beszélni velük. Mindennek ellenére próbáltam kedves lenni, megérteni, hogy féltékenyek, hiszen kevesebbet törődök velük, kevesebbet vagyok itthon a kedvesem miatt. Jól tanulok, az ösztöndíjamat odaadom nekik, alig kell rám költeni, és segítek itthon, ha kell. Néha felkapom a vizet én is, persze, de nem lázadtam sosem.

Ennek ellenére teljesen elkeserítő, ahogy viselkednek.

Hétköznap délutánonként haza kell hozni (oda-vissza összesen 5,5 km az egész út, kb 2×3perc, tehát nem nagy kunszt), mert vagy egy óra múlva lenne buszom, vagy már elment az utolsó is, attól függ. Ez megy már kb 2 éve. Csütörtökön hívtam apát, hogy jöhet értem. Kicsit hűvös volt, mégis negyed órát váratott. Mondom biztos valami közbejött, türelmes voltam. Mikor megérkezett, megkérdeztem, h hh csak most jön. Mondta h akkor szólt neki anya. Kérdeztem, hogy hh. És akkor elkezdett velem ordítani, hogy mit képzelek én, örüljek, hogy bejött értem, majd legközelebb nem jön, és akkor majd, így meg úgy. Hozzáteszem, egy haverom ott ült a hátsó ülésen közben, őt is vittük haza. De ez apát nem zavarta. És még ő volt felháborodva, hogy meg mertem kérdezni... Rettenetesen berágtam rá. Pénteken, mikor jönnie kellett volna értem, felhívtam anyut, hogy nem kell fáradnia apának, megoldom a hazamenetelt (gúnyosan persze, mert nem tudtam volna megoldani, de gondoltam veszi a lapot). Anya csak annyit mondott hogy oké. Nem is érdekelte mi van velem, vagy hogy megyek haza. Rákérdeztem, h "nem is érdekel?", az volt a válasza h hát ő mit csináljon... Le hülye bunkóztam, és lecsaptam a telefont. (Nem szoktam ilyet csinálni soha. Tisztelem őket ennek ellenére is, de nagyon bepöccentem.)

Azóta nem beszélnek velem. Tegnap lázas voltam, hánytam, szédültem és fájt a fejem, leszarta mindkettő. Mit csináljak velük? 18/L