Mi a fenéért csinálják ezt?
Apukámmal nagyon jó volt a viszonyunk, egészen addig, amíg barátom nem lett. (8 hónapja) Ekkor kezdődött az egész. Azóta egyfolytában piszkál, a legkisebb dolgokért is képes ordítani velem, ha olyanja van. Sose történt ilyen azelőtt. Anyukám pedig mindig mellé áll, és kettejükkel szemben nehéz megállni a helyem, ha valami vita van. Próbáltunk már beszélgetni erről, mert szerintük elviselhetetlen vagyok (mert ha veszekszem a barátommal, vagy rossz napom volt, és ingerült vagyok, akkor inkább bezárkózok a szobámba, hogy ne kapjunk össze. Ez azelőtt is így volt, eddig nem volt probléma...). Anyám játssza az áldozatot, akinek jaj, de nehéz egy kamaszlányt nevelni, apa mártírkodik vagy ordít... Lehetetlen beszélni velük. Mindennek ellenére próbáltam kedves lenni, megérteni, hogy féltékenyek, hiszen kevesebbet törődök velük, kevesebbet vagyok itthon a kedvesem miatt. Jól tanulok, az ösztöndíjamat odaadom nekik, alig kell rám költeni, és segítek itthon, ha kell. Néha felkapom a vizet én is, persze, de nem lázadtam sosem.
Ennek ellenére teljesen elkeserítő, ahogy viselkednek.
Hétköznap délutánonként haza kell hozni (oda-vissza összesen 5,5 km az egész út, kb 2×3perc, tehát nem nagy kunszt), mert vagy egy óra múlva lenne buszom, vagy már elment az utolsó is, attól függ. Ez megy már kb 2 éve. Csütörtökön hívtam apát, hogy jöhet értem. Kicsit hűvös volt, mégis negyed órát váratott. Mondom biztos valami közbejött, türelmes voltam. Mikor megérkezett, megkérdeztem, h hh csak most jön. Mondta h akkor szólt neki anya. Kérdeztem, hogy hh. És akkor elkezdett velem ordítani, hogy mit képzelek én, örüljek, hogy bejött értem, majd legközelebb nem jön, és akkor majd, így meg úgy. Hozzáteszem, egy haverom ott ült a hátsó ülésen közben, őt is vittük haza. De ez apát nem zavarta. És még ő volt felháborodva, hogy meg mertem kérdezni... Rettenetesen berágtam rá. Pénteken, mikor jönnie kellett volna értem, felhívtam anyut, hogy nem kell fáradnia apának, megoldom a hazamenetelt (gúnyosan persze, mert nem tudtam volna megoldani, de gondoltam veszi a lapot). Anya csak annyit mondott hogy oké. Nem is érdekelte mi van velem, vagy hogy megyek haza. Rákérdeztem, h "nem is érdekel?", az volt a válasza h hát ő mit csináljon... Le hülye bunkóztam, és lecsaptam a telefont. (Nem szoktam ilyet csinálni soha. Tisztelem őket ennek ellenére is, de nagyon bepöccentem.)
Azóta nem beszélnek velem. Tegnap lázas voltam, hánytam, szédültem és fájt a fejem, leszarta mindkettő. Mit csináljak velük? 18/L
Te normális vagy??? Az elején már komolyan kezdtelek sajnálni, aztán ez a hazautazás...
Ha elment az utolsó buszod, akkor oké.. Főleg még a mostani időben, mert annyira nincs meleg. Nyáron simán lesétálom azt az 5,5 km-t. De mi az, hűvös volt és mégis késett 15 percet,te meg berágsz miatta?! Igenis örülj neki, hogy bement érted apukád. Ha meg felhívod anyukádat, hogy nem kell bemenniük érted, akkor mégis mit vársz?? Mindig kimennek érted, most az egyszer mondom, hogy nem kell, anyukád persze, hogy nem fog vitatkozni ezen. Gondolhatta, hogy el tudod érni az utolsó buszt, vagy hazavisz egy haver. Mégis mit kellett volna mondania azon kívül, hogy oké?? ÉS ezekután lebunkóztad őt? Otthon akkorra sallert levertem volna neked, hogy a fal adja a másikat. Egy elkényeztetett liba vagy, kéne neked egy két jókora pofon az élettől, aztán majd megtanulod, hogy nem mindig minden körülötted forog..
Eszem megáll milyen emberek vannak a világon..
5 km gyaloglás, kb egy órahossza. Szerintem ezt meg lehetne oldani. Ebben tehát téged tartalak felelősnek, az én szüleim sem kedvelnék, ha minden nap ugráltattam volna őket, hogy hozzák-vigyék a kényelmes kis hátsómat 18 évesen... középsuliban volt egy jó barátnőm, ő simán begyalogolt a város másik végéből (kivéve ha nagyon jeges volt az út, olyankor meg buszozott, és nem fájt neki várni a buszra), pedig ő is simán lakott 5-6 kilométerre a sulitól. Nyáron gyakran bicajjal jött? Te esetleg kölcsönkérni nem tudsz egy bicajt? Egyébként ennek a bnőmnek a sok sétától-biciklitől nagyon szépek lettek a lábai ;) és nem árt az ha a friss levegőn sétálsz egy kicsit minden nap!
Viszont a szüleid is igen rosszul kezelik a helyzetet. Biztosan fáj nekik, hogy a kicsi lányuk felnőtt és saját élete van, barátja (akivel szexel, ezt sok apa nem bírja felfogni hogy a kicsi lányával azt a dolgot művelik), de az is lehet fáj nekik, hogy titkolózol (a pasiddal való veszekedés után bezárkózol). Az tuti rossz lehet, hogy anyád sajnáltatja magát, erre sajnos nem tudok mit tanácsolni. Mikor mész egyetemre? Menj messzi városba, próbáld kibírni addig. És sétálj :)
21L
kedves négyes. szövegértésed egyes. az eszem megáll az ilyen ostoba emberektől. olvasd el mégegyszer, ha képtelen vagy felfogni: nem azon rágtam be, hogy késett. hanem azon, h érdeklődtem, miért, és ordított. ha képtelen vagy normálisan válaszolni, inkább ne válaszolj. az eszem megáll...
rohadt sokat kell tanulnom, váró nincs, és az egy óra kiesés nekem sok. a gyalog hazamenetel se megoldás, mert 2hely közt kéne mennem, erdő, stb.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!