Mélységes nagy magány. Ismeri valaki?

A gondom picit nekem is hasonló.Én fiatal férfi vagyok,3 diplomával(tehát senki ne javasolja,hogy tanuljak,egyrészt,mert nem akarok,másrészt mert a mostani végzettségemet se fizették meg eddig se sehol,ezután se fogják itthon,kimenni külföldre pedig családi korlátok-kötelmek miatt nem tudok - addig biztos nem,amíg anyám meg nem hal),1 hónapja munkanélküli,közben persze folyamatosan keresek munkát,de semmi eredmény egyelőre,illetve egy pici eredmény mintha mégis kilátásban lenne,de annak sikeréről vagy kudarcáról majd csak hétfőn kapok tájékoztatást.

3 évig dolgoztam egy cégnél a szociális szférában Vas megyében,s most munkanélküli lettem,a barátaim pedig már korábban magamra hagytak,elmentek vidékre,illetve egy mégis van,de az utóbbi időben kicsit ő is hanyagol,minden 3. vagy inkább 4. hétvégéjét szenteli csak nekem.Nekem pedig ez kevés...Írsz nekem privit(legalább az e-mailcímed legyen benne)

Ismeri valaki, pl én is, pont most sírtam ez miatt, bár nem szoktam..

20L

az ember sztem mindig tehet arról, hogy milyen helyzetben van épp. azért a barátok nem egyik napról a másikra tűnnek el csapatosan.

személyiségfüggő is a dolog. ha nyitott, barátkozós vagy, akkor legalább haverokat találsz, akikkel néha összefuthatsz, sörözni, dumálni.

lehet menni önkéntesnek menhelyre, időseket gondozni. máris nem magányos az ember, hiszen a "munkahelyen" óhatatlanul is találkozol másokkal.

netán lehet venni egy kisállatot, jó érzés gondoskodni róla, ennek kapcsán is be lehet lépni klubokba, ahol találkozol olyan emberekkel, akiknek hasonló az érdeklődési körük.

ha belefásulsz, akkor viszont nincs kiút. a döntés a te kezedben van.