"Köteles" a szülő 18 év felett külön lakhatást finanszírozni a gyereknek?

Nem.

Sőt ellenkező hatást érne el mint gondolja.

Az fiatalok nem becsülik meg azt amikor valamit készen kapnak,ellentmond mindenféle logikának ami életrevalóvá tenné az utódokat.

A legnagyobb segítség valamiféle lehetőségét biztosítani egy jövedelmező munkának (akár suli mellett is) ezáltal ösztönözve a helyes gazdálkodásra.

Ilyenkor már nem az összeköltözést kellene szorgalmazni.

Amit nem sikerült elplántálni az elmúlt 19 évben azt a következő 3-4-ben pláne nem fog sikerülni.

Ez van.

1. NEM köteles külön lakást fizeteni, amire kötelezhetik, hogy gyerektartást - igaz, hogy más néven - fizessen, amit nappalin tanul.

2. Az együttlakást nagyon rossz ötletnek tartom, abból kizárólag problémák lennének. Ha az anyjával nem jön ki, akkor veletek sem menne jobban. Az állandó viták meg a közös területek (pl. lépcsöház, bejárati rész, kert) rendbentartásáról csak a ti kapcsolatotokat is megterhelné.

3. Ha megengedhetitek magatoknak, akkor esetleg valamennyivel segitsetek be egy albérletbe, de max. a harmadát-negyedét fizetném, és azt is csak akkor, ha megy.

Mellékesen a lány ha felnöttnek érzi magát, azaz egyedül akar élni, akkor ne várja el, hogy a szülök fizesék az "önállóságot", ezt megoldani az ö feladata.

Szerintem sem köteles! Inkább azt kellene közelebbről megnézni, ha nem is tanul rendesen, és nem is dolgozik, akkor vajon mivel tölti a napjait. És meg kellene magyarázni a leánykának, ha nem tanul, akkor keressen magának munkát, dolgozzon, és tartsa el saját magát. Ha majd keres annyit, hogy abból fenn tud tartani egy saját lakást, majd ti is körbenéztek, hogyan, mennyivel tudjátok a saját-lakáshoz jutását segíteni. Addig pedig érje be azzal, hogy veletek lakik.

Tehát vagy tanul rendesen, vagy menjen dolgozni!

"Az fiatalok nem becsülik meg azt amikor valamit készen kapnak,ellentmond mindenféle logikának ami életrevalóvá tenné az utódokat."

Én mindent, amit Anyutól kaptam, sokkal jobban megbecsültem, mint amiért most megdolgozok. Mert azért Anyu dolgozott meg, akit jobban szeretek magamnál.

Sokkal többre értékelem az ő áldozatát.

Egyetértek a férjeddel. És "a híd alá", vagy albérletbe- nem küldeném.

Egy átmeneti időszakra magamhoz venném -a külön lakrészbe- amíg tanul. Feltételeket közösen megbeszélnénk:

-jobb/jó tanulmányi eredmény

-diákmunka, rezsihez való hozzájárulás

-a szárnypróbálgatások lehetőségei a majdani önálló élet felé

Egy szerető családi légkör hiszem, hogy sokkal jobban motiválná.

Nem te írtál már ki több kérdést is a lánnyal kapcsolatban? Naponta meggondolta magát amikor nagyobb házba akartatok költözni?

Mert ott azt írtad (itt is), hogy külön lakrészt tudnátok neki biztosítani. Az jó ötletnek tűnik.

Ha milliomosok lennétek még akkor sem lenne kötelessége, de ha megteheti és szeretné az apuka miért ne? De írod, hogy anyagilag nem tudnátok finanszírozni. Egyáltalán azt nem értem, hogy hogy fordul meg a fejébe, hogy ez kötelező? Akkor minden szülőnek kötelező lenne külön lakhatást biztosítani? Erősen kétlem.

Nem értem meg a dolgot, inkább követelőzésnek tűnik. Hányan örülnének ha külön lakrészük lenne? Persze nem arra akarom kiélezni a helyzetet, hogy lehetne rosszabb, vannak akik éheznek, stb. De nem igazán értem, hogy miért nem lehet az adott lehetőségekkel élni. Többet akar. Persze én is szeretnék 2szintes villát bejárónővel, de reálisan belátom, hogy nincs rá pénzem. Lehet, hogy ezt kéne neki elmondani.

A másik, hogy nem értem, ha felmerül a külön albérlet kérdése miért kizárólag apukára lehet számítani finanszírozás terén. Az én szüleim is elváltak, édesanyám megmondta, hogy ha egyetemre szeretnék menni és elköltözni, ő x összeggel tud támogatni, ezen felül nem. Érdekes megértettem. Apukámmal ugyan ez a beszélgetés zajlott le, így a lehetőségeimhez mérten tudtam dönteni. Természetesen hálás vagyok a támogatásért, de úgy gondolom ez csak ott természetes, ahol megengedhetik maguknak, illetve a felek hozzáállása is olyan. Ezen felül meg marad a munka ha szeretnék valami pluszt. Értelmes ember ezt fel bírja fogni. Nem másoktól elvárni, hogy majd kényem-kedvem szerinti költségekbe verem őket, mert nekem valami más kell.