A feleségemet zavarja hogy katona vagyok, vagy már nem szeret?

A barátom katona, tudtam, hogy fog menni külföldre (ment is, és még menni is akar), így ismertem meg.

Elfogadtam így ezt a helyzetet, azt hittem milyen könnyű lesz, de egyáltalán nem az, és nem is szeretek erről beszélni, mert (nálunk is) rossz lesz a hangulat, elszomorodom, és nincs kedvem belegondolni az egészbe.

Félek attól, hogy valami baja lesz, vagy annyi idő alatt elhidegülünk egymástól, mert nem tudjuk rendesen tartani a kapcsolatot. (bár egyszer volt távol fél évig, akkor telón, neten beszéltünk, de az nem ugyanaz). Ha nem a megbeszélt időben hívott, hanem később, már aggódtam, nagyon sokat gondolkoztam, hogy mi történik vele, és nem is mindig tudtam elérni. Áhh, nagyon rossz volt, és nagyon hiányzott. Bár nem vagyok alapból féltékeny, de rosszul esett, mikor olyan sztorikat hallottam, hogy a katonákat miket csinálnak, nőznek megy ilyesmi. Mondjuk én ezen nem lovagoltam sokat, meg neki nem is mondtam.

Bocsi,ha így elsőre kicsit össze-vissza lett, de remélem tudtam segíteni.

Nagyon késői válasz, de gondolkozz el rajta:

Elengedett, és megvárt (gondolom) többször is, de mostanra már nem csak a párjaként gondol rád, hanem a gyermekei apjaként is. Ha most esnél el, nem "csak" ő veszítené el a szerelmét, társát, de a gyermekeitek is elveszítenék az édesapjukat, ami még hatalmasabb csapást jelentene immár egy egész családnak. Te fordított esetben könnyű szívvel engednéd el őt? Elengednéd egyáltalán?

Mondani pedig azért nem akarja, mert tudja, hogy fájdalmat okozna azzal, ha nem támogatná a hivatásodat (hiszen elfogadta, ígéretet tett rá, hogy támogatni fog ebben) és nem akar csalódást okozni. Bűntudata van, amiért belül nem szeretné, hogy külföldre menj.