Miért szól bele a dolgaimba?

18 évesen ezt picit túlzásnak érzem. Vannak ilyen anyukák, az enyém is ilyen volt (bár én fiú vagyok), a kedvesemé meg pláne. Hú, mit dacoltam akkoriban!:) 14 évesen hosszú hajat hordtam, nem szerette. Aztán váltottam rövidre (2 cm), kijelentette, olyan vagyok, mint aki börtönböl jött. 18 évesen kiborultam, felkerestem egy orvosnöt, és fülbevalót rakattam a fülembe. 2 hétig nem beszélt velem. Most 30 vagyok, lassan 10 éve külön élek, de még mindig ezt csinálja. Például, 2 hónap múlva lesz az esküvönk, étterem, zenész, pap lefoglalva, egy hete felhívott, hogy fújjuk le az egészet, mert neki más terve van a nyárra (házat újít fel), és pszichésen nem bír ki ennyi stresszet. Mondom neki, anyu, annyi dolgod van, hogy megcsináltatod a hajad, és felöltözöl szépen. Azt mondja, neki ez is sok. Ehh..:)) Elhívtuk kedvesemék szüleit, akik megértették, hogy jó ötlet a lagzi, és úgy gondolják, hogy 5 év együttélés után nincsen ez elkapkodva.

Szóval csak annyit szerettem volna kifejezni, hogy egyetértek azokkal, akik azt írták, aggódik érted, és félt, nehogy rossz társaságba kerülj, de meg kell keresni azt a vékony határt, ahonnan az aggódása már nem ésszerü. Nálam, amikor csak tehette, átvette az irányítást a fontosabb kérdésekben, majd példának használta fel, hogy fiam, ha én akkor nem avatkozok bele, nem sikerült volna. Nem könnyü ezt a finom határt megtalálni, de türelmet és kitartást kívánok hozzá!:)