Nem fogja fel, mit akarok! Ez akkor most válóok?

Egy iszonyatosan piszlicsáré, apróság, hülyeségről van szó.

A téma a konyha. Főszabály szerint én (a nő) használja, én főzök, én mosogatok. Direkt megs szoktam kérdezni, mit enne, azt főzök, általában 2-3 napra, hogy ne kelljen minden nap. Azokból csipegetünk (tehát minimum 2 féle kaja szokott lenni készen, a hűtőben), ám ez a rendszer elég régóta nem működik.

Arra hivatkozva, hogy "neki ahhoz nem volt kedve" mindig csinál valamit, ami nagy pepeccsel jár, és otthagyja a koszt maga után. Amíg finoman csinálta, elnéztem (pl tojást akart, a tányérját hagyta ott, meg 1 db serpenyőt).

Aztán jöttek az egyéb finomságok... A tegnapi nap volt konkrétan a kiakadásom csúcspontja.

Fokhagymás hús krumplival: 3 tányér, amit csak a hússal kent össze, a sajtreszelő a fokhagymának, a krumplinak friss oljat öntött, gondolom fedő nélkül sütve, mert még a nappali is olajos, külön seprenyő a húsnak, evéshez is 3 tányért használt (uborka, krumpli, hús). És konkrétan minden úgy volt hagyva, ahogy végzett a kajával. A fokhagymás dolgok rászáradtak a tányérokra, a maradék uborka megposhadva... A slussz pojén, hogy a tűzhelyen volt egy piszkos edény beáztatva, azt betette a sütőbe, hogy "jobban elférjen sütés közben" majd éjszaka begyújtotta a sütőt, hogy melegebb legyen.

Ő azzal érvel, hogy annyira fáradt, hogy miután megcsinálta a kaját, olyan fáradt, hogy nem tud elpakolni, egyébként meg ő csinál kaját, én pakoljak el - ez csak ott sántít, hogy ezek a kaják csak 1 személyre készülnek.

Ma reggel kért kávét, amikor bementem kávét főzni, akkor szembesültem az éjszakai lakomája maradványaival. Konkrétan a fején szét tudtam volna törni az összes tányért, úgy felment a pumpa... De persze a gyerek miatt higgadtnak kell maradnom. Így szimplán közöltem, nem tudok kávét csinálni, mert a mocsoktól nem férek be a konyhába. Erre még ő sértődött meg.

Az ő unszolására beiratkoztam egyetemre, van 1 lányunk, és persze dolgozom is, mint mindenki más, és lassan gyomoridegem van, mire kell hazajönnöm... Nem bírom tovább.

Mégis mi a megoldás?