Nem fogja fel, mit akarok! Ez akkor most válóok?

A szüleim kapcsolatában volt egy hasonló időszak, mint nálatok. Az volt a gond, hogy apa nem igazán értette meg a problémát - nem is nagyon foglalkoztatta - anya pedig mindig kiakadt amikor meglátta, hogy megint ugyanaz van amiért már ezerszer balhézott (Normálisan csak ritkán, általában csak mártírként viselkedett/kiabált de neki nem tűnt fel, azt hitte megbeszélték a dolgot).

Náluk az volt a megoldás, hogy megbeszélték a problémát higgadtan, anya toleránsabb volt apa változtatni akart. Ha a változtatásra mindkettőben nincs meg a szándék, akkor nem lehet változtatni...

22N

Mi az, hogy húzza a száját a rendrakásra? Hány éves, 5?

Az ő lakása is, ha egyedül élne, ezeket mind meg kellene csinálnia.

Velem ilyet férfi nem csinálhat. Bár aki ilyet tesz, az nem is igazi férfi.

Tisztelni kell egymást, és nem leterhelni, meg semmibe venni.

Röhögjetek rajtam egy jót!

36 éve vagyok férjnél. Kb. 5-6 éve a férjem elkezdett főzöcskézni (Paprika Tv, hogy a fene enné meg), mert szerinte én csak összeb...om a kajákat, szerencsére csak hét végén van főzhetnékje. Nem is főz rosszul, de: rohangál a konyhában, mivel messze van a tűzhely a munkapulttól, a kezében viszi a tűzhelyhez a nyersanyagokat. Nagy részét elpotyogtatja,ráragad a kőre.

Ha süt, nagy mozdulatokkal locsolja pl. a húst, ragad a sütőre az olaj, zsír. A főző részen minden ragad, kifröccsenve az étel a csempére, a tűzhelyre. Ezer edényt használ a főzéshez, úgy néz ki a konyha, mintha bomba robbant volna.

Az étel időnként finom, időnként ehetetlen.

Mosogatni, pakolni nem hajlandó, azt mondja, ő főz, én mosogassak. Nem nagy öröm 2 órán keresztül vakargatni a koszt.

Amikor én főzök, mondom neki: mosogass el, erre nem hajlandó. Volt olyan, hogy amikor éjszakai melóból hazaértem, olyan disznóól volt a konyhában, hogy bedurrant nagyon az agyam, elmosogattam, elpakoltam, és nem főztem semmit. Este hazajöttek a fiúk, néztek ki a fejükből, és hideget ettek. Azt hittem, ez jó lecke volt, de tévedtem.

Volt már olyan is, hogy nem mosogattam el egy vasárnapi főzöcskézés után, azt hittem, a férjem elszégyelli magát, megint tévedtem. Másnap este áztatnom kellett az edényeket, sokkal tovább tartott a mosogatás, mintha azonnal elmosogattam volna.

Volt már olyan is, hogy ráordítottam a férjemre: takarodj a konyhából! Nem takarodott.

Próbáltam vele szépen beszélni, mintha falra hánytam volna a borsót. A válasz az volt: amíg itt balhézol velem, el is mosogathattál volna.

Nem kérek a goromba válaszokból. Nem mártír vagyok, csak azt akartam érzékeltetni, hogy más is jár ilyen cipőben, ettől még nem akartam elválni. A mérgem hamar el szokott szállni, és szerencsére többnyire csak hét végén van ez.

Ha más elviselhetetlen hibája nincs a férjednek, ez azért szerintem nem válóok.

Azért szerintem a mártíromság nem itt kezdődik.

Nem munkakerülő a férjem, nem én tartom el, nem iszik, nem ver, egyszerűen csak utál mosogatni. Nekem is van sok hibám, és csak egy a sok közül, hogy hozzászólok némely kérdéshez. Nem kellett volna, belátom.