Mitől lesz valaki szerelmes?

Az illatkibocsátós elmélet egy f@szság, mert feromonok csak az állatok párzásánál játszanak szerepet. Ja, és az állatvilágon belül is csak bizonyos fajoknál figyelhető meg. Az ember olyan minimális feromont bocsát ki magából, ami gyakorlatilag érzékelhetetlen. Ezt nekem biológus barátaim magyarázták el, közülük az egyik kutatódoktor. Nem kell tehát mindent benyalni, amit széles e világhálón találsz. Mellesleg a feromonos marhaságnak erősen ellentmond a már valaki által említett tény, hogy olyanba is bele lehet habarodni percek alatt, akit élőben még nem láttál. Az ember abból a célból lesz szerelmes, hogy utódokat nemzzen, ez különböztet meg minket az állatvilágtól. Ezért is tart 2-3 évig a párkötő funkciója, hogy amíg az utódok a legvédtelenebbek, sikeresen felnevelje őket a pár. Hogy mitől alakul ki, pontosan mitől van az, hogy Józsiba halálosan beleszeretünk, Pistibe meg soha az életben, tényleg az emberiség egyik misztériuma. Pedig Józsi egy igazi fenegyerek, iszik, cigizik, balhés, de mégis ő KELL. Pisti meg jó gyerek, nem is csúnya, okos is, jófej is, de mégis csak a szánalom meg valamiféle szimpátia az, amire tőlünk iránta futja. Pedig az eszünkkel tudjuk, hogy Pistivel mennyivel jobban járnánk. Ilyenkor jön az értékelem mint embert, de nem érzem azt a pluszt. Ez ilyen. Az tapogatózhat jó helyen, aki azt írta, hogy valamiféle pszichés hatás lehet. Meglátsz valakit, megfelelő pszichés állapotban és valamiért rögtön érzed, hogy ő kell. Mint egy sugallat. Jobb is ezt szerintem, hogy nem tudjuk, ettől olyan szép és ami a lényeg, hogy sose racionális döntés mint amikor pl. a barátainkat megválasztjuk.