Vajon melyik felemre hallgassak?

Azért fáj különösen a dolog mert anyukám mindenben támogatott engem egész életemben és mindig, mindenhol kizárólag az én érdekeimet nézte. Annakidején mikor nagyon elhagytam magam megpróbált felrázni és kinyitotta a szemem, hogyha nem kezdek el párt keresni magamnak akkor egyedül fogok megöregedni. Végre találtam valakit akit nagyon szeretek és ő is viszont szeret, erre megy a hadiállapot. A gond abból van, hogy párom nem akar szüleim lakásába költözni és ott élni velem. Szüleim felajánlották, hogy ők akkor leköltöznek a nyaralóba, hogy ne legyenek útban, de párom nem akar odaköltözni. Ő teljesen új életet akar kezdeni velem. Őszintén szólva én se költöznék vissza a régi lakásba mert túl sok a rossz emlék, abban a környezetben mindig sokkal ingerlékenyebb és instabilabb vagyok, mint itt ahol együtt élek a menyasszonyommal. Én is szeretnék tiszta lappal indulni máshogy alakítani az életemet, mint amilyen példát láttam. Valamilyen szinten hálás is vagyok szüleimnek mert megtanultam tőlük egy életre, hogyan NEM szabad működnie egy házasságnak, de valahogy a régi dolgok mindig utolérnek. Én nagyon szeretem szüleimet, különösen anyukámat. Mindig mondom neki, hogy az ő helyét senki sem veheti el és örökké hálás leszek neki azért a sok jóért amit tett, de nekem is jogom van élni a saját életemet és boldog lenni és úgy alakítani a sorsomat ahogy nekem tetszik nem úgy, ahogy mások elvárják. Nem tudom mi lesz a vége, de én a legjobb befejezést szeretném, mert nem akarok állandó háborút az életembe. Egész gyerekkorom és húszas éveim első fele folyamatos állóháborúban telt és őszintén szólva rohadtul elegem van belőle.