Álljak ki magamért egy ilyen szituációban vagy inkább hallgassak?

Ez azért főnök függő.... nekem is volt már olyan főnököm, akinek nem lehetett felhívni a figyelmét rá, hogy ő hibázott. Szépen le kellett nyelni a békát, és reménykedni, hogy legközelebb nem engem vesz elő... :) Nem is bírtam ott sokáig egyébként.

A mostani főnökömnek meg simán lehet mondani, mert olyan típus, aki elismeri, ha hibázik, meg nem üvöltéssel kezeli mások hibáját sem.

Szóval azt kell átgondolnod, hogy a te főnököd melyik típusba tartozik, mert ha az elsőbe, akkor jobb, ha nem szólsz neki, csak rosszabb lesz.

A kérdés, hoyg mennyire félted a melóhelyedet. Én is olyan vagyok, aki kiáll magáért, sajnos (vagy nem) nem is voltak hosszúéletűek a munkahelyeim. :)

Amúgy, ha meg is mondod, nagyon óvatosan kell úgy, hogy a főnök, attól, hogy felhívtad a figyelmét a hibájára, ne érezze magát szarul, mert akkor csak rontasz a helyzeten. Ha tudsz ennyire diplomatikus lenni, akkor csináld, mert amúgy összességében becsülni fogják, hogy kiállsz magadért.

Alapvető, hogy a főnök-beosztotti viszony alá-fölérendeltségi aspektusa nem emberi, hanem szakmai.

Az olyan főnöktől meg menekülni kell messzire, akinek az "aurájában" ez még kérdés, hogy egy aprócska, de őáltalala vétett hibával is félő szembesíteni.

Amúgy én is voltam régen főnök, ilyen esetben én inkább attól lettem volna mérges, ha nyaliból eltussolják. Ha valaki szólt, hogy bocsi, de te tetted így, inkább megköszöntem és megoldottam. Hitelesebb dolog, mint játszani a megközelíthetetlen tökélyt.

Erről a kérdésről az jut eszembe, hogy aki széllel szemben vizel, az megissza a levét.

Általában benyelem az ilyesmit, csak akkor szólok vissza, ha "világgyilkos" hangulatban vagyok.