Megbocsátanátok ezt a menyasszonyotoknak? Bevalljam neki, vagy hallgassak örökre?
Sziasztok! Előszöris, tudom, hogy szerelem/szex témába illene jobban, de itt általában értelmesebb válaszok vannak.
Másodszor: elnézéseteket kérem, kicsit hosszú lesz. Köszönöm, ha elolvassátok.
Nos, adott egy 28/F és egy 22/L (én a lány vagyok). A fiúval már majdnem három éve együtt vagyunk. Szeptemberben békültünk ki, és megkérte a kezem most karácsonykor. Én vagyok a legboldogabb ember a világon, mert a lelki társam akar feleségül venni, imádjuk egymást. De van egy elég komoly bűntudatom. Az előzmények:
Nyár elején én ezt a szegény srácot megbántottam, és összevesztünk. Hogy min, az most nem lényeges, tulajdonképpen mindkettőnknek rossz napja volt, és összevesztünk egy kis semmiségen, aminek az lett az eredménye, hogy nem beszélt velem. Két hónapig. Hiába kértem bocsánatot, nem fogadta el, nem válaszolt se telefonra, se e- mailre.
Nekem ő nagyon hiányzott, szerelmes voltam, nem bírtam felejteni. Tudom, hogy butaságot csináltam, de augusztusban csináltam egy másik e- mailt és elkezdtem barátkozni a sráccal, mintha egy teljesen más ember lennék. Azt szerettem volna, ha legalább barátként mellettem van, és legalább beszél hozzám, mert szerettem. Tudom, hogy becsaptam őt is, magamat is, de nem volt úgymond más választásom. Még nagyobb baj az, hogy egyszer azt hiszem, felismert, mert küldött egy e- mailt, hogy ha az vagyok, akinek gondol, akkor nem haragszik rám, de jobb lenne, ha nem beszélnénk többet. Erre én pánikba estem, és azt hazudtam, hogy fogalmam nincs, miről beszél, és nem is ismerem az exét. Szóval dupla hazugság...
Most szeptemberben kibékültünk, megkeresett, és tisztáztuk a félreértést. Most megint olyan jóban vagyunk, mint régen, nem haragszik egyáltalán, sőt azt mondja nekem kellene megbocsátanom, amiért olyan hirtelen szakított ezért a hülyeségért és az esküvőt tervezgetjük, de engem nem hagy nyugodni, hogy hazudtam neki. Hülyén hangzik, de azért hazudtam, mert szeretem, és mellette akartam lenni.
A lelkiismeretem nem tiszta, és nem szeretnék hazugsággal a házasságba menni, szeretném neki elmondani, de attól félek, hogy ha ezt elmondom, elhagy. Szeretem, és tudom, hogy hülyeség volt ezt tennem, nem akarom őt elveszíteni.
Fiúk, ti mennyire tolerálnátok, ha egyszer csak elétek állna a menyasszonyotok, és bevallana egy ilyet? Megbocsátanátok vagy azonnal kiadnátok az útját? Esetleg értékelnétek azt, ha elmondaná, hogy azért tette, mert szeret?
Jobb, lenne, ha nem mondanád el neki, sokkal jobb.
Amiért neked lelkiismeret furdalásod van, most a nyakába akarod önteni a szart, és elvárnád, hogy jó képet vágjon hozzá.
Tartsd csak magadban, ha eddig nem vallottad be.
mondd el,de mondd el hogy miért tetted
szerintem nem lenne jó 20év múlva is emiatt félned hogy nem mondtad el neki, és ha akkor mondod el na az csak roszabb...
Én megbocsátanék neked.
Azt mondtad, hogy a Barátod a kibékülés óta még a Te bocsánatodat kérte, tehát képes arra, hogy belássa a dolgok valódi létét. Így, ha elmondanád neki a történetet, hogy ennyire nem bírtad ki nélküle, szeretetből tetted, kétségbeesésedben, akkor belátná, hogy tényleg ennyire szereted, és ezért tetted. És innentől meg megbocsátana.
De attól függetlenül am, hogy hogyan reagálna, mondd el neki a dolgot, szerintem. Úgy érzem, hogy meg fogja érteni. Ha őszintén szereted, akkor elemezd ezt amit leírtam: ŐSZINTÉN szereted. Légy vele őszinte!
Sok boldogságot nektek
:)
16F
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!