Te szoktál segíteni a rászoruló családokon?

Alapítványnak soha nem adnék semmit, mert egyikben sem bízom. Sumák banda, akik a nagy részét zsebre vágják, még örülhetünk, ha 200 forint adományból 20 forint el is jut a rászorulónak...

Ha jött hozzám oda kéregető hajléktalan, egy 100-ast, 200-ast szoktam adni. Nincs szívem elhajtani. De a beteg gyerekeknek gyűjtőkkel nem foglalkozunk, egyik nap is feljöttek a lépcsőházba, de a vasrács miatt a folyosóra nem tudtak bejönni, el lettek küldve.

Én inkább az állatoknak segítek, ha tudok, azokra kevesebben gondolnak.

Mi szoktunk. Most karácsonykor például játékdobozokat állítottunk össze.

Árvízkor ruhákat küldtünk.

Ebben az a vicc, hogy aki igazán rá van szorulva, az általában nem kér és nem is fogad el, vagy csak nagyon nehezen.

Ezért, ha valakiről tudom, hogy bajban van, segítek, de aki nagyon hangosan rinyál, azt nagyon gyorsan hajtom el, mert általában még jobban él, mint én.

Nem,nem szoktam.Sokat keresek,sokat teszek félre,de ez az én életem én pénzem én tanultam érte és én dolgozom érte,nem érdekel az aki csak kunyizik -.-

Ha valami baj történik és érintett vagyok vagy személyes ismerős szívesen segítek.De nem vagyok adakozó.

12-es: Igazad van! Az a vicc, hogy egyes családok több segélyt kapnak, mint más fizetést, mégis ők a rászorulók.

Ha nekik jut a ruha, amit leadnék alapítványoknak, inkább a kutyám alá rakom, hogy azt melegítse.

"Ebben az a vicc, hogy aki igazán rá van szorulva, az általában nem kér és nem is fogad el, vagy csak nagyon nehezen.

Ezért, ha valakiről tudom, hogy bajban van, segítek, de aki nagyon hangosan rinyál, azt nagyon gyorsan hajtom el, mert általában még jobban él, mint én."

Ez sajnos nagyon igaz!

Volt szociális munkásként mondom, hogy a nagyon nyivákoló, nagyon "rászorult" emberek imádnak nyivákolni, és kuncsorogni, ebből áll az életük!

Az adományokra csak húzzák a szájukat, ez se jó, az se jó, nem elég, sz.art adtunk stb...

De segíteni magán, meg tenni magáért valamit, dolgozni esetleg...?

Óh, az nem!

Hát hogy képzeljük mi?

Ő rászoruló!

Neki JÁR az ingyen tűzifa, kaja csomag, támogatás, ruha, babakocsi, minden...

Közben meg arra képtelen volt, hogy az almáját leszedje a fáról, ott rohadt meg, meg a krumpli a földben, annyira nem csinált a nő semmit.

Az adomány könyvekkel tüzelt, azt hittem elájulok, amikor megláttam a tüzelő között a szép Readers Digest köteteket mocskosan, meg megszaggatva.

Kérhetett volna papírt tőlünk, volt újság is, karton is, de ugyan minek?

Ott a könyv, majd eltüzelem!

Aki tényleg bajban van, azon általában nem látszik, mert titkolja és nehezen kér segítséget.

Vannak bizony olyan emberek, akiknek erre épült fel az életük, hogy "rászorulók", és azok is akarnak maradni, mert ku.rva kényelmes!

Na, ezért hagytam fel a segítő szakmával!

Mert az nem segítség, hogy MINDENT tőlünk várnak, ügyintézést, adományt, pénzt, mindent...

Ők meg otthon meresztik a se.ggüket!

Szomorú, de ez így van!

És én ebben nem akartam tovább részt venni, hogy minden bánatért engem csicskáztassanak a a kedves "rászorulók", olyanokért is, amit simán el tudnának intézni.

Volt olyan, hogy mondtam, hogy intézze el a gyerekei ügyét ő maga, nem vagyok a titkárnője, hogy a suliba is én telefonálgassak, hogy ne buktassák meg a fiát, adjanak lehetőséget javítani stb...

Erre nekem támadt a nő, hogy "Maga azért ül itt, és azért kapja a fizetését, hogy ezeket elintézze nekem!"

Hát majdnem mondtam valamit!

Ismerősöknek segítenék, barátoknak is minden további nélkül, de hivatalosan SOHA TÖBBÉ!