Más is tapasztalta már ezt?

Azt vettem észre, hogy bennem sokkal több energia van, mint eddig bármelyik férfiban, akivel jártam. Én most 34 éves vagyok. Van munkám, jó messze, napi 4 órát vezetek 2 oda 2 vissza. 8 óra a munkaidőm, szóval ez 12 óra. Heti 5 nap. Emellett még vezetem a háztartásom, mert egyedül élek a lakásomban. De én nem tudok otthon tespedni a hétvégén, és egyáltalán nincs szükségem arra, hogy a hétvégét végigaludjam. Most szombaton síelni megyek. De szoktam kirándulni, lovagolni, tavasztól őszig golfozni. Nem vagyok ennyire gazdag, a pálya itt van a szomszédban, és nincs felszerelésem, csak bérlem, amikor ott vagyok. Télen konditerembe járok. A vasárnap a pihenésé, ilyenkor tévét nézek, DVD-t nézek, elvagyok, esetleg átmegyek anyámékhoz. De nem találok olyan férfit, akiben legalább csak fele ennyi energia lenne. A mostani "barátom", mert még nem igazán járunk, ő is végigalussza a hétvégét, sehová sem akar jönni, semmikor. Ő az egyik volánnál van. Heti 3 napot dolgozik, olyan beosztással, hogy 5 órát vezet, 6 óra kiállása van. De a maradék 4 napot képes lenne végigaludni. Nem azt mondom, hogy mindenhova jöjjön velem. De azért egy hónapban egy napot igazán kimozdulhatna. De nem. Múlt héten átmentem hozzájuk, hogy elhívjam sétálni. Az anyja fogadott, kérdezem tőle, mit csinál. Erre ő: hát még alszik, tudod dolgozott (utoljára szerdán). És ez volt délután fél kettőkor. Amúgy 35 éves. Én ezt tapasztalom már több mint 10 éve. Ezért nincs hosszabb távú kapcsolatom, mert egyszerűen képtelenek kimozdulni. Nekem valahogy fele annyira sem sikerül elfáradnom a napi 4 órás vezetéstől, mint neki. Én nem értem, ha én ilyen vagyok, van ennyi energiám, másnak miért nincs? Már huszonéves koromban sem találtam, sem a korosztályomban, sem a pár évvel idősebbek között. Én nem nem tudok otthon ülni a négy fal között minden hétvégén, abba beleőrülök. Már az is megvisel, ha beteg vagyok, és nem mehetek ki. Egyébként ezt a sok energiát örököltem, anyám ugyanilyen, csak neki sikerült egy ugyanilyen férfit találni, nekem meg nem. Úgyhogy meg kell elégednem a húgom társaságával, mert ő is ilyen, és ő sem talál ilyet férfiban. Próbáltam már a programokon ismerkedni, csakhogy a résztvevők 90%-a nő, van néhány férfi, de ők is csak azért, mert otthon azt mondták neki, hogy nem mennek, akkor otthagyják őket. Szóval ezzel nem volt túl nagy szerencsém. Olyat még nem találtam, aki magától ment volna valahová. Tapasztalatok, esetleg tippek? Aki azt üzenné, hogy "nyugodjak már le", meg "öreg vagyok már a pörgéshez", annak előre üzenem, hogy rövid az élet, majd a sírban lenyugszom, addig nem. Inkább arra lennék kíváncsi, hogy hogy lehet elviselni azt, aki folyton csak otthon ül, ha már másmilyen nem nagyon van.