Normális az, hogy ennyire szeretnék saját családot?
23 éves pasi vagyok. Nem rég zártam le egy kapcsolatot, ahol a nő azzal hitegetett, hogy közös jövőt szeretne velem. Tudta hogy minden vágyam egy saját család alapítása, ráadásul egy elég lelkiismeretes nőnek ismertem meg, így különösen fáj, hogy ezt tette velem (annak tudatában, hogy ismerte az álmaimat).
És most enyhén pánikba vagyok esve, hogy hogyan találok egy olyan partnert, akivel el tudnám képzelni a közös jövőt. Mert az előzőt is 4 évig kerestem.
Normális az, hogy egy 23 éves pasi ennyire családcentrikus legyen? Szerintetek lehet valaha saját családom?
tudom-tudom, erre a kérdésre nem lehet válaszolni, de annyira sajnálom, hogy sok olyan embernek lehet családja, aki nem is becsüli meg (félrelép, vagy otthagyja őket stb.). Nekem meg lehet hogy soha nem lesz, annak ellenére hogy nekik élnék.
Elegem van az életből...
válasza: válasza:Szerintem tök normális, én ugyan lány vagyok, de már ovis korom óta akarok saját családot!:) És nemsokára lesz is. Nemtudom h érdemes e állandóan kutatni az igazit, én pl egyáltalán nem kerestem és úgy történtek az események h össze találkoztunk(14voltam) és kapcsolatban is maradtunk, pedig soha, még álmomban sem gondoltam volna hogy ő lesz az igazi. Egyszer mindenki rátalál, ne ess kétségbe. Am baromi jó lenne ha az összes pasi ilyen lenne mint Te!:)
19L
válasza:Picit szeretném megcáfolni az első válaszadót: igenis vannak nők, akik tudatosan is az ilyen fiúkat keresik, más kérdés, hogy hozzátok hasonlóan ők is belebotlanak azokba a pasikba, akik pont nem ilyenek. Mondják, hogy a szerelmet nem lehet befolyásolni. Én azt mondom, lehet: ha valakin látszik, hogy "macsó", akkor még idejében észbekapva még lehet tenni az ellen, hogy beleszeressen. Az igazi probléma az, hogy sokan meg sem próbálják elhessegetni az olyan lehetőségeket, amikor egy hozzájuk abszolút nem illő férfi/nő akar velük összejönni, hiába látják, hogy nem jó választás az illető.
Ezt az "unalmas vagyok" dolgot pedig a fiúk hajlamosak bebeszélni maguknak. Unalmasak vagytok, tény. Mégpedig az olyan lányok számára, akik nem is hozzátok valóak.
Az én párom egészen hasonló hozzátok, viszont van benne vagányság, humorérzék, ugyanakkor érzékeny, megbízható, önzetlen, komoly. A férfiasság és a férjnekvalóság nem zárja ki egymást. Tovább kell keresgélni, nem belekeseredni abba, hogy "nem kelletek senkinek". Dehogynem. Csak az ellenpélda mindig hangosabb, nagyobb port kavar.
Köszönöm a bókot második válaszoló :) de szerintem sok ilyen férfi van, nem vagyok kivétel :)
szerintem hülyeség, hogy az ilyen pasik nem kellenek a lányoknak. én nem ezt tapasztaltam. csak nehéz olyan lányt találni, ahol ez kölcsönös, és nehéz olyan lányt találni, aki szellemileg és érzelmileg is meg van érve egy párkapcsolathoz. (tudja milyen őszintének lenni egymáshoz stb.)
ezt csak a félreértések elkerülése végett írtam. nem érzem magam csúnyának, vagy unalmasnak. egyszerűen csak nehéz olyan nőt találni akinek tényleg elege van a játszmázásból és boldog családot szeretne alapítani.
(az ismerősi körömben több ember is nagyjából azért alapított családot, hogy elmondhassa vannak gyerekei... én ilyen NEM szeretnék lenni!)
esetleg ha van olyan barátnőtök, akik hasonló és Pest megyéből van, neadjisten Budapestről, szívesen megismerkednék vele :)
minden lehetőséget meg kell ragadni, mert sose tudni ;)
válasza:A 3. válaszoló vagyok. Egészen pontosan így éreztem, mint te, mielőtt megismertem a jelenlegi párom. 17 évesen úgy voltam vele, hogy lehetetlen, hogy két ember ne csak szeresse de meg is értse a másikat, passzoljon a jövőképük, az életfelfogásuk és az életvitelük, hogy egyformák legyenek az érzéseik és a szándékaik. Így elfogadtam, hogy egyedül maradok, mert az még mindig jobb, mint egy rossz kapcsolatban tengődni.
Aztán találkoztam Vele... Ha nekem sikerült, bárkinek sikerülhet. :)
azért bárkinek mégsem, mert sok házasság válással végződik :)
attól hogy sok ember alapít családot, nem mindegyik boldog párkapcsolat és boldog család.
Nekem csak egy dolog fáj nagyon: a nőnek, akiről írtam, volt egy gyereke, és ennek ellenére vágytam a közös jövőre. Most úgy érzem, hogy lehetetlen feldolgozni azt a kárt, amit okozott nekem.
már 2 hónappal azelőtt mielőtt kibukott volna az igazság megmondtam neki, hogy ha nem akar családot alapítani velem szóljon nyugodtan nem leszek mérges, nem fogom érzelmileg sem bántani, csak illene tudnom, hogy tényleg mire számíthatok a kapcsolatunkban.
mint írtam nekem is 4 évbe telt, míg megtaláltam őt... és fogalmam sincs, hogy létezik-e még egy olyan lány, akivel összeillünk.
válasza:Nem normális. Ez azt jelenti, hogy nem vagy képes egyedül megállni stabilan az életben és ez kisugárzik. A volt párod is valószínűleg azt érezte, hogy piócaként rá akarsz akaszkodni.
A nők már csak így működnek: minél jobban elérhetetlennek tartanak, annál jobban kellesz. Ne keress logikát.
válasza:Szerintem normális, ahogy gondolkodsz. Én is így vagyok vele, nálam is a legfontosabb dolgok között szerepel.
Az ember megvan egyedül is, de mindenki keres valami pluszt, ami teljessé teszi az életét. Van akinek ez a dolog a karriere, van akinek a hobbija, és van aki csak valaki mással érzi teljesnek az életét.
Tök normális, ha más a fontossági sorrendet, én is osztom a második válaszoló véleményét, bár többen lennének így vele:)
Néha én is irigykedem egy egy anyára az utcán, és sok olyat látok, hogy nem is figyel a gyerekére/férjére, vagy pedig kiabálnak, de nem lehet mit tenni, nekünk majd jobban összejön.(reméljük)
Amúgy nem kell pánikolnod, majd jön magától a dolog, elég ha minimálisan teszel érte, hogy a lehetőség majd nyitva találja az ajtódat:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!