Szerintetek egy feleség, hogyan kezeli a férjét?

egy nő nem a gyerek miatt becsül meg szerintem egy férfit, hanem a kiszolgáltatott helyzete miatt, amit a gyerek esetlegesen okozott.

általában tűr mindent az ilyen a párjától és mindenben próbál megfelelni.

amelyik nő anyagilag gyerek mellett is stabil tud maradni (ami nehezen elképzelhető a gyes/d összegéből kifolyólag) annak a nőnek nincs megfeleltségi kényszere;

viszont annak sincs, akinek a férje alázatos és simán látszik rajta, hogy soha nem hagyná el őt.

és ha nem az anyagiakat nézem:

egy nő gyerekkel már nem annyira piacképes, mint gyerek nélkül, ez is okozhatja, hogy a párját jobban megbecsüli (azért férfiak is szokták alkalmazni a technikát, hogy gyerekkel megfogják a nőt....-nem egy férfi játsza a mézes-mázost, hogy szüljön a nő és utána amikor már az ki van szolgáltatva neki, mutatja ki a foga fehérjét - már nem udvarol, alkalmanként akár félre is lép)

Erre csak általánosságokat lehet mondani.

Van olyan nő,aki a szülés után csak a gyerekkel törődik,isteníti, a férj gondjai nem érdeklik. Ellátja ugyan a háztartást,de a férj csak arra jó,hogy a pénz vigye haza. A vége rendszerint válás,ami a gyereknek a legrosszabb.

Sajnos,ma ez egyre jellemzőbb.

A másik nő viszont tudja,hogy a gyereknek apa kell,és éppen úgy törődik a férjjel,mint a gyerek születése előtt.

Aki viszont megcsalja a férjét,és más a gyerek apja,azt nem nevezném tisztességes nőnek. Ha a férj keresete jó,a nőnek anyagi érdeke fűződik az együtt maradáshoz,akkor gond nélkül a nyakába varrja a kakukkfiókát.

Minden nő,és minden házasság más. Nem lehet és nem is szabad általánosítani-

Jesszusom! Milyen világban éltek ti???

A férjemmel azért törődök, mert SZERETEM!!!! Mert ő és a gyerekem alkotja a CSALÁDOMAT!

Nem azért, mert kiszolgáltatott vagyok, vagy mert a gyerekemnek apa kell!

Kisgyerekek válaszolnak ezekre a kérdésekre?

Hogy a kérdésre is válaszoljak, kérdező... nem hiszem, hogy lenne egy jellemző viselkedés arra, hogy eltitkolja, hogy nem a tied a gyerek.

Nem azért kéne, hogy megbecsüljön téged a feleséged, mert te vagy az apa és mert megvéded a családot. Hanem azért, mert akit szeretünk, azt (normális körökben) becsüljük, tiszteljük is. És nyilván természetes, hogy egy apa, vagy egy anya óvja-védi a családját.

Sajnálom, hogy kétségeid vannak a gyerekeddel kapcsolatban, és hogy nem úgy bánik veled a párod, ahogy te szeretnéd.

Ez nagyon sarkalatoks nézőpont. Olyaqnról nem is hallottál, hogy a vérszerinti szülők együtt maradnak? Csak félrelépni lehet? Nem minden emberen hatalmasodik el az állatias ösztön, habár manapság a hűség ritka dolog. Milyen dolog ez, hogy csak azért becsüljem meg a leendő férjemet, mert a gyermekünk apja? Tehát hiába orrba-szájba csalja a férfi a feleségét, akkor is meg kell becsülnie?

A páromat nem azért fogom csak megbecsülni, mert eltart minket, hanem azért, mert szeretem! És ahogy előttem írta egy kedves hozzászóló, a leendő férjem és a leendő gyermekem lesz a családom!

Nem is tudom, hogy milyen világban élünk... Manapság a tiszta érzelem semmit sem számít?

Szerintem nem érzik meg, ha nem övék a gyerek. Igen, tök szép meg romantikus lenne, ha megéreznék, de ilyen nincs.

Férfi vagy, kicsit több logikát, és kevesebb általánosítást. Mindenki a saját személyiségéhez mérten titkolja a hűtlenséget, és ez emberenként változó.

A kapcsolat minőségétől függ, hogy kezeli a férjét.Ha őszintén értékeli a férfit, akkor terhesség alatt még jobban, mert tudja hogy ő az akire számíthat majd és akivel megoszthatja a terhesség alatti és utáni félelmeit és örömeit. Akár tőle van a gyerek, akár nem. Ha van bizalma a férfiben jobban fog ragaszkodni hozzá.De ha értékeli a férfit, nehezen képzelem el, hogy mástól lenne a gyerek. A férfi meddőségről meg csak annyit mondanék, hogy az egyik lány unokatestvéremnél 16 év házasság után jött egy kisfiú, amikor már rég lemondtak róla és látszik is hogy közös a gyerek.Egy fiú unokatestvéremnél meg szintén több mint 10 év után jött az első és utána sorozatban 4 gyerekük lett. Egy barátnőm meg egy idősebb 40 feletti férfival állt össze, aki papíron is meddő volt, több orvosnál járt már miatta, a barátnőm ezért nem is védekezett és 1 év múlva kétpetéjű ikrekkel lett tőle terhes. Sajnos szétmentek most egyedül neveli a barátnőm a kisfiúkat.

Amúgy ha mégis a tiéd a gyerek, megfosztanád magatokat ettől a jó érzéstől? Amúgy megszületés után valami jelet csak találsz ami hasonlít rád és megnyugtat, vagy ha nem, akkor is csináltathatsz DNS vizsgálatot. Amúgy az érzések a gyerek iránt sokszor csak később jönnek. Én nő vagyok, de én semmit sem éreztem terhesség alatt, én nem tudtam simogatni sem a hasam meg beszélni a hasamhoz,olyan morbidnak éreztem. Nem éreztem hogy egy gyerek van bennem, csak a hányingert, rosszullétet meg a kiszolgáltatottságot és visszafelé számoltam az időt, mit tudok még befejezni, suli, lakásfelújítás, hitelrendezés....A szeretet érzés a gyerek iránt csak később jött. Egy férfiban meg nincs is benne.

Általában a babák születéskor apára hasonlítanak bizonyíték képpen, hogy ők az apák, így alkotta meg a természet. Aztán elkezdenek anyára is hasonlítani.

Ez a kérdés részedről valós vagy csak eszmefuttatás, hogy mi lenne, ha...

Kérdésedre a válasz én szégyenemben, ha más lenne az apja a gyereknek elbujdosnék és mélységesen szégyellném magamat, de nem vagyunk egyformák. Nem tudnék a férjem szemébe nézni.