Ez az élet normális?
25 éves vagyok és a munkámon kívül alig van életem de még nem nagyon bánom, szeretek kamionozni. Nemrég szakítottunk a barátnőmmel és minden megváltozott. Azóta nem is szeretek itthon lenni mindig megcsinálok minden munkát és szívesen megyek mindenhova még akkor is ha hulla vagyok. Sok ismerősöm van de a kollégáimon kívül nem sok haverom. Néha járok bulizni régi haverokkal de azt jobban szeretem amikor ottalvós fuvar van és mikor megállunk a magunk módján bulizunk. Én a kamionosokat valamiért a családomnak tekintem, meg a büfés/kocsmáros ismerősöket is akiknél gyakran megállunk. A nyarak a legjobbak általában. Sokszor felidegelnek de még szeretem csinálni. Félek hogy pár év múlva nem lesz semmim. Ez normális?
25/F
Nagypapám 45 évig kamionozott,7 gyereket felnevelt,és 3 unokát is ,köztük engem is.
sosem éreztünk hiányt,pedig heti 2 napot volt max otthon,de azt annyira tartalmasan,hogy elég volt.Rengeteget mentem vele,tizenévesen körbejártam vele európát.
Nagyim boldog vele (lehet mert nem mindennap látta?).
Most már kb 3 éve nyugdijas,de kiskocsin még mindig szállit napi pár órában a környékre,ez az élete,a hobbija,a szerelme.
Le lehet élni igy egy életet,csak okosan kell.Családról emiatt nem kell lemondani.
N
A férjem háromhavonta jön haza egy hétre.
Túléljük. Én itthon munkával és gyerekneveléssel kitöltöm a napjaimat, és mocskosul boldog vagyok amikor hazajön!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!