Gyűlölöm a nővéremet, mit tegyek?
Már nem vagyunk gyerekek, én 25, ő 30 éves. Már olyan szinten utálom őt hogy fizikai tüneteim vannak ha meglátom, vagy meghallom a hangját hányingerem van, szédülök, elkezd fájni a szivem...stb
Sajnos még együtt élünk a szüleinkkel, anyagi okok miatt nem tudok elköltözni, pedig szerintem ez lenne a megoldás! Ő nem tud megváltozni, és én így nem tudom szeretni, elfogadni. Csak a gyerekeit sajnálom, semmit nem foglalkozik velük, ha itthon van csak a számítógép előtt ül, beszélgetni alig szokott velük, inkább csak ordít. Rendet nem tesz maga körül, mindenütt ruhák, játékok hevernek a földön...stb A gyereknevelés szegény szüleimre hárul, akiknek az lenne most a dolguk, szerintem, hogy a saját életüket éljék, nyugodtan, hiszen felneveltek már két gyereket. De most nevelhetnek ismét kettőt! A nővérem pedig észre sem veszi mit csinál, egy öntelt, rosszindulatú senki!
Nemhogy megköszönné a szüleinknek hogy itt lakhat és nevelik a gyerekeit, ő cserébe még egy köszönömöt sem mond nekik soha. Nem főz,/igaz nem is tud/ nem segít a házimunkában. Úgy érzi ő tökéletes, és ha megemlítem neki ezeket még neki áll feljebb és én vagyok az ingyenélő, semmirevaló....stb Pedig mikor dolgoztam minden pénzem hazaadtam, magamra semmit nem költöttem, kb 2 hónapja nincs melóm, azóta itthon mindent én csinálok.
Én is haragszom a nővéremre. Egy ostoba állításom miatt megharagudott rám, az egész családját ellenem uszította. A védekezésemre, mentségeimre senki nem kíváncsi, a nővérem ordítását csak a hívás megszakításával tudtam megszüntetni. Egy testvér tehet ilyet? A védekezését, a mentségeit meghallgattátok? Az empátiával hogyan álltok?
Próbáljátok megérteni, mi van a viselkedése hátterében. Légy türelmesebb vele, hiszen a testvéred!
15:19es válaszoló, azt hiszem te érted a helyzetünket, a szüleim talán annyiban hibásak hogy mindent megadtak neki, mindent a "segge alá tettek"
Engem kevésbé szerettek, kevésbé foglalkoztak velem, talán én önállóbb voltam már akkor is.
Azt én megértem hogy szeretne még bulizni, de ha már vállaltam hogy szülök két gyereket akkor nem a buli az első! És nem tini már 30 éves kicsit hamarabb kellett volna gondolkodnia!
Nálam empatikusabb embert nem nagyon találni, de ezt már nem tudom tolerálni. Próbálok a lelke mélyére nézni, és megérteni, de nem tudom!
Nekem is volt ilyen korszakom, kb 15 és 20 éves korom között, akkor volt buli sz+rásig, de fel kell nőni, neki is lett volna ideje kiélni magát, de nem tette. Ha anyuék a hibásak akkor én miért nem vagyok olyan mint ő? Mit tegyek hogy észrevegye magát? Nevetséges amit csinál és egyben szomorú is a gyerekekre nézve. Hogyan tanulhatná meg az önállóságot? Ne főzzek rájuk? Ne pakoljak el utánna? De ezt nem tudnám sokáig megtenni, mert nem tudonék szemétdombon élni.
Ritkán látok/hallok ilyen buta, önző lányt, mint te.
Nagy baj lehet az önértékeléseddel.
Tükör!
Szia!
Egyszer volt itt egy hasonló kérdés. A lánynak azt tanácsoltam ( ami tudom, hogy beválik, és kivitelezhető, mert gyámügyes vagyok) anyukád, vagy szüleid közösen menjenek be a gyámügyre, és kérjék a gyerekek átmeneti nevelésbe vételét. Ha hazamentek, akkor közöljék a nővéreddel, hogy kaptak időpontot, hamarosan kijön a gyámügy, tanúkat szereznek, hogy milyen életvitelt folytat stb. utána pedig kiteszik a csomagjait az utcára. Egyébként nagykorú vagy, ezt te is megteheted. Főleg ha van munkád. Az a tapasztalat, hogy az ilyen előkészületre meghunyászkodok az ilyen fajták mint a tesód, és rögtön észhez tér, ha nem akkor lehet tovább göngyölíteni az ügyet. Nagy változás nem lesz, így is anyudék nevelik a gyerekeket, így még plusszba pénzt is kapnak hozzá, plusz nem kell a senkiházi tesódat tartani.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!