Gyűlölöm a nővéremet, mit tegyek?

Egyik gyerek apja sem él vele, a kisebbikhez néha jár az apukája, a nagyobbal nem törödik az apja :( Apu néha rászól, hogy nem így kéne csinálni a dolgokat és hogy pakoljon el maga után,főzzön a gyerkeknek, vigye ki őket a szabadba, ne egésznap tévézzenek, csináljon leckét a nagyobbikkal/azt is anyu vagy én szoktam/, de akkor vagy kiabálás lesz a vége, vagy az hogy nem szól hozzá napokig, anyu csak csendben tűr, már belefáradt az egészbe, nem mondja, de látom rajta...

Szerintem nem tudja mit csinál, annyi mindent köszönhetünk anyuéknak, de ő mindig csak a hibáikat sorolja, mintha neki nem lennénke.

Többiek! :) Már gondolkoztam azon hogy valami mentális gondja lehet, volt is neki már még tini korában, meg mikor az első gyereket megszülte, akkoriban hipohonder volt, én kisérgettem egyik vizsgálatról a másikra, gyerekfejjel tartottam benne a lelket, ahogy anyuék is mindent megtettek, vitték természtgyógyászhoz, pszichológushoz..stb Én is jártam, neki köszönhetően,(ezt a pszichiáterem mondta) bár én is sejtettem hogy ő az oka!

Sajnos nincs olyan akire hallgatna szerintem, mert a barátai nem így ismerik, előttük egy másik énjét mutatja, úgy adja elő mintha mindent ő csinálna itthon, meg ilyenek. El sem hinnék hogy milyen valójában!Közös barátaink nincsenek igazán. Nem is csoda hogy egy férfi sem bírja vele sokáig. Ha anyuék nem lesznek nem tudom mi lesz vele meg a gyerekekkel.