Kihordanád a húgod gyermekét?

Igaz, hogy genetikailag nem sok közöd lenne a gyerekhez, mert gondolom beültetés lenne, de hidd el megviselne. Te éreznéd az első mozgolódását, benned fejlődne, a hormonok is játszanak, fokozott érzelmi állapotnak lennél kitéve. Én akármennyire szeretem a testvéremet nem tudnám ezt megtenni, mert ragaszkodnék a gyerekhez. Lehet, hogy most nem akarsz gyereket, de ha 9 hónapig benned lesz érzelmileg kötődni fogsz hozzá. A szülés után meg elég nagy érzelmi traumában részesülhetsz.

Persze ez változó, nem ismerlek, nem tudom Te milyen személyiség vagy. Én biztos, hogy kikészülnék idegileg teljesen.

Nem! Semmiképpen. Ha kihordok gyereket, az az én gyerekem lesz. Ha mégsem, akkor örökbe adnám, de idegennek.

Nem úgy, hogy akkor az első naptól kezdve a nyakamon lógjon a jó tanácsaival, hogy répát egyél, ezt a vitamint szedd, nem baj, ha rosszul vagy tőle, a gyerekemnek jó lesz, ne igyál olyat, több ilyet egyél, nem mehetsz a lépcsőn, jaj a gyerekemmel mi lesz, nem veheted be, nem érdekel, hogy az orvos mit mondott, az én gyerekemre olyat be ne szedjél, nem, ne tornázzál, mi lesz a gyerekemmel? Vagy akármi. Szerintem ez akár meg is ronthatja a kapcsolatot.

Ha belegondolsz, hogy akkor mennyire beleszól mindenki, mindenbe, mikor még érdeke sem fűződik hozzá, nem hogy, ha az ő gyereke van a te testedben. Meg aztán jaj ne így szüljél, meg ezt se meg azt se. A végén meg nagyon köszönjük, most már is elvisszük, te meg dolgozd fel. Hát nem, köszi.