Nagyon sokat vitázunk az állattartással kapcsolatos dolgokról, ez a kapcsolat végét is kell, hogy jelentse?

".....attól fél, hogy neki kell gondoznia. és büdös lesz és hangos, mondjuk egy madár, meg stb...."

Ha ennyire nincs türelme az állatokhoz, és ennyire nem akar alkalmazkodni hozzájuk, akkor ne is álmodj róla, hogy egyszer a közös gyermeketek gondozásában részt vesz. Nekem is ilyen volt az exem. Befogadtunk egy gazdátlan macskát, és egyszerűen nem bírta elviselni, hogy az jobban szeretett engem mint őt. Ez így is maradt a kapcsolatunk végéig. Volt két degunk is, akik éjszaka elég aktív életet éltek, sokat rágcsáltak (hiszen rágcsálók). Őt ez is nagyon zavarta, sokszor veszekedtünk emiatt. Pedig nem voltak hangosak, de azt mondta, hogy nem tud tőlük nyugodtan pihenni. Pedig ő ajándékozta nekem nőnapra. Mindig azt mondta, hogy ő nem hajlandó egy állathoz sem alkalmazkodni.

Persze lassan rájöttem, hogy nem csak egy állathoz, de emberekhez sem akart alkalmazkodni, soha semmiben. Szóval elég egoista volt. És tudtam, hogy ha gyerekünk születne (amit ő is akart), akkor ugyanez lenne a helyzet. Egy csecsemő sír, és igenis minden igényét lesni kell, és főleg amíg pici, csak hozzá alkalmazkodni. Ez a normális. Ahogy egy állatnál is, aki nem fogja kinyitni a hűtőajtót ha éhes, vagy lemenni a parkba ha kakilnia kell. Mit csinálna akkor egy ilyen fickó? Elköltözik otthonról amíg a gyereke 2 éves nem lesz, mert akkor már kicsit könnyebb vele? És később? Ugyanúgy fogja idegesíteni, hiszen még "csak" gyerek.

Szóval aztán vége lett, és nem bántam meg. Így utólag azt az időt bánom csak, amit ráfecséreltem.