Mi a kiút ebből a paradoxonból? Hogyan szerezhetem vissza a gerincemet?

Hát jó lenne, ha konkrétumokat írnál, mert így nekem az jön le, hogy egyest kaptál, nem mondtad el, és kiderült.

Ennek ellenére azt tudom mondani erre:

"És ebben nem én vagyok a hibás, hanem a neveltetésem."

hogy hagyd a süket dumát. Nekem is rossz gyerekkorom volt, de most már felnőttem, én vagyok magamért a felelős. Amíg hárítod a felelősséget, semmi nem fog változni. Semmi.

ez zavaros.

De az általános: nem másoknak kell hinniük benned, hanem neked magadban.

A jellem dolga pedig csak elhatározás és akaraterő kérdése.

Ismerős a helyzet. Itt a megoldás a mielőbbi elszakadás. De utána még évekig fogsz küzdeni azért, hogy ne maradj ilyen. Sajnos elég nehéz megváltoztatni a családtól kapott mintákat, DE NEM LEHETETLEN!

Nem tudsz bízni a szüleidben, nem tudsz beszélgetni velük, ez nagy gond. De sajnos ezzel nem tudsz mit tenni. Vannak olyan szülők, akik képtelenek őszintén beszélni a gyerekükkel, vagy egyáltalán csak meghallgatni, mi is a baja, inkább elrendezik egy fülessel.

Szakadj el tőlük, és építsd újra a személyiséged. Ha van rá mód, kérd szakember segítségét, tudom hogy nem divat, de én évek óta küszködöm hasonló problémával, és nem nagyon jutok előre. Ha még egyszer csinálnám, egy pszichológusnál indítanék, nem vesztegetném el a fiatal éveim.