Egy-egy szülőt miért teszi ezt a gyerekével? Nem veszi észre, hogy még nem érett rá?

Őket csak az érdekli hogy mások előtt büszkélkedhessenek a roppant "művelt" csodagyerekükkel. Mások előtt akarnak bevágódni és ehhez undorító módon a gyereküket is felhasználják.

Persze ugyanez megfigyelhető akkor is amikor a gyerek már nagyobb, nem engedik pl. arra az egyetemre/képzésre járni amire szeretne, stb. Sok ilyen kérdés szokott itt lenni.

Az ilyen szülő számára a gyerek egy tulajdontárgy aminek az a feladata hogy azt tegye amit a szülő mond, oda járjon ahova a szülő akarja, olyan munkát végezzen majd amilyet a szülő kijelöl neki és olyan emberrel járjon amilyen mellett a szülőnek nem kell aggódnia hogy a kis pici "kislányát"/"kisfiát" (aki már elmúlt 20 is de senkit nem érdekel) elhappolják tőle.

Teljesen logikus, hogy óvódás gyerekeket a Vígszínházba visznek. Majd ha elmúltak 7 évesek, addigra elég érettek lesznek, hogy elmenjenek a Szomorúba is.

Egy kicsit aggaszt, hogy vannak gyerekek, akik 9-10 éves korukra sem értik, miről szól Shakespeare Vihar című műve; nem értik, mitől klassz az impresszionista festészet; sőt sokan egy sima helyettesítéses integrált sem tudnak megoldani. Hova jut ez a világ, ha középiskolás korukra nekik kell majd megtalálniuk a kiutat a gazdasági válságból?

Szerintem ez gyerekfüggő. Engem 4 éves koromtól hordtak esti előadásra (gyerekelőadásra 2,5 éves koromtól). Egy mukkanás nélkül végigültem, mert nagyon lenyűgözött az a világ. Én azért hisztiztem, ha nem mehettem színházba. De a szüleim odafigyeltek, hogy mindig a sorok szélére vegyenek jegyet, ha esetleg hangoskodni kezdenék azonnal kivihessenek. (erre nem került sor)

Nálam ez olyan lelki törést okozott, hogy lett egy színháztörténészi diplomám.

Ettől függetlenül a szülőnek tudnia kellene, hogy a gyerek végigtudja e ülni csendben az előadást. Én se viszem a lányimat, mert tudom, hogy nem bírnák.

Én mindig úgy voltam vele, és vagyok a mai napig is, hogy addig a pontig viszem el a gyereket magammal olyan helyre, ami alapvetően felnőttek szórakoztatására van, ameddig másokat nem zavar. Szerintem ez alapvető kellene hogy legyen, ha már valaki mindenáron gyerekkel akar színházba menni. Persze lehet, hogy nem tudja kire rábízni, nem tudom. De lehetne benne annyi akkor is, hogy ha már a saját gyerekére nincs tekintettel, akkor legalább a többi nézőre igen, akik szintén fizettek azért, hogy ott lehessenek, és nem azért, hogy egy gyerek sírása miatt ne tudjanak figyelni, szórakozni.

Mondjuk eleve nem nagyon viszem olyan helyre a gyereket, ahol feltehetőleg unatkozna. Még nagyon pici korában (úgy 2 éves lehetett) volt, hogy elvittem koncertre, na nem olyan piázós ugrabugrálós koncert volt, hanem az az ülős fajta. Könnyűzenei koncert volt ugyan, de szerintem sejtitek milyen fajtára gondolok, megzenésített versek voltak, nagyon igényesen előadva. Eleve úgy vittem a gyereket, hogy addig maradunk, amíg csöndben ül az ölemben, így is nagyon furán néztek ránk, hogy egy ekkora gyerekkel megyek, viszont kifelé menet már odáig volt mindenki, hogy milyen édes kisgyerek, hogy így leköti a zene. Tényleg végigülte, tágra nyílt, csillogó szemekkel hallgatta a zenét, szóval ez nagyon tetszett neki :)

Most négy éves, meglehet, hogy néhány színdarab lekötné, de kétlem, hogy értené is teljes egészében, épp ezért nem is vinnénk magunkkal. Szerencsére meg tudjuk oldani, hogy ha színházba akarunk menni, akkor legyen kire hagyni. Mondjuk egy operát simán végigülne csupán a zene miatt, én viszont nem vagyok egy nagy operarajongó. Na meg az a helyzet, hogy egy ovis gyereket tényleg nem hurcolásznék már el késő estére. Két éves korában még nem volt akkora gond, hogy kicsit megborult a másnapi napirend, de ennyi idősen már ez problémás lenne.

Szerintem sem kell ilyen helyekre vinni a gyereket.

Azt is utálom, ha valaki elviszi agyerekét színházba, múzeumba, vacsorázni barátokkal, a gyerek meg hisztizik, rohangál, bujkál az asztalok alá, vagy trappol föl-le, a szülő meg csak mosolyog, mondván, hogy "Ő még csak gyerek! Így érzi jól magát!"

Ha még csak gyerek, akkor maradjon otthon, ne őrjöngjön olyan helyen, ahol más szórakozni szeretne.

Múltkor voltunk a város egyik legjobb éttermében, bejött egy család, a gyerek meg görkorcsolyával érkezett, és azzal mászkált, meg gurulgatott ide-oda.

Mikor szólt a pincér a családnak, akkor még nekik állt feljebb, mondván: "De a kisfiam még gyerek!"