Hogy lehetnék jóban a párom gyerekével?

Arra gondoltam, mi lenne, ha nem próbálnál többé közelíteni, kérni, beszélgetni -hiszen próbáltad eleget (más is). Fogadd el, ilyennek, amilyen, (undok, elutasító). Ebben van egy remény, hogy egy idő után ő is elfogad Téged. Odaköltöznék. Nehéz időszak következik - de végülis csak így van remény, hogy ti, felnőttek élhetitek úgy az életeteket, ahogy szeretnétek. Meg kell értenie: az apja akaratát nem terrorizálhatja.

Az apának is ezt határozottan érzékeltetnie kellene.

Hát valószínűleg nem sikerült igazán jól a terápia... :(

Voltaképp megtehetnéd, hogy odamész, egy idő után úgyis elfogad.

Nekem volt egy unokatesóm, aki valamilyen oknál fogva nagyon kis durcás volt mindig. Egyszer a mamámmal kitaláltuk, hogy "majd mi megneveljük". Együtt töltöttünk három hetet, és nem vicc, még a szülei is azt mondták, hogy teljesen más lett. Szerintem csináld te is azt, hogy egyszerűen nem foglalkozol vele, mikor undok. Mi is ezt csináltuk, ha hisztizett, akkor ott hagytuk, ha valamilyen játékban nem akart részt venni, akkor nem kerestünk másik játékot, hanem "akkor te nem játszol" és kész. Ne próbálj meg a kegyeibe kerülni, és akkor talán majd ő próbál meg közeledni hozzád.

Persze beszélj vele kedvesen, de ha csúnyán szól vissza, mondj annyit, hogy akkor jó, és hagyd ott. Talán megváltozik.

Költözz oda. ég csak 9 éves, talán még jól formálható a hozzáállása, minél előbb, annál jobb.

Valaki jól írta, ne foglalkozz az undokságával, majd kinövi, hiszen még kisgyerek.

A párod mit szól mindehhez ? Neki nagyobb probléma ez, elvégre övé a gyerek, aki nem hagyja őt élni. MÍg te ha megunod, találhatsz mást akár.

Apuka szokott a gyerekkel beszélgetni ? Lehet, hogy jó ötlet lenne. NEm rádbeszélni a gyereket, pusztán csak a gondolatához, hogy a felnőtteknek kell egy pár. És bár neki is hiányzik anyuka, de nem tudja visszahozni. Ez az élet rendje, hogy most mást találjanak, megismerkedjenk. Nem könnyű ez egy ekkora gyerekkel, de ha finoman van adagolva a dolog, megértve , meghallgatva a gyerek is. Meg kell neki mondani, senki nem akarja elvenni anyukája szerepét, emlékét, de embereknek tudni kell szeretni egymást, legalább megpróbálni szépen együtt lenni.

Te egyelőre semmiféleképpen ne nevelgesd, lásd el tanáccsal, vagy semmi. Csak a hallgató szerepét vedd fel egy darabig, beszélgethetsz, de vigyázz, csapdába csalhat, arra figyelj.

Apuka beszéljen a gyerekkel, az élet rendjéről.