Ez egészséges? Normális?

Azért a gyereknevelésbe bele lehet jönni, senki sem úgy születik, hogy mindent tud a babázásról.

De ha nem adnád fel a mostani életedet egy gyerekért, nem szeretnél felelősséget vállalni érte, akkor lehet, hogy egész egyszerűen nem vagy még készen most az anyaságra (bár nem tudom, mennyire erős ez a gondolat, mert egy kis félelem természetes is lehet).

Azért szerintem nagyon nagy butaság szülni, mert úgy gondolod, benne vagy a korban. Inkább akkor várj vele egy kicsit. De mindenképpen beszélj erről a férjednek.

23 vagyok, a párom már most örülne egy babának. De bennem is meg vannak ezek a dolgok. Egy életre szóló felelősség, ami súlyos dolog. Viszont azt modják, hogy ha benne van már a pocidban, s megszületik, nincs annál csodálatosabb dolog a világon. Úgy átérkéledőik minden.

Ezt valahol tudom igazolni, habár csak közvetetten. A két kicsi tesómmal engeteget foglalkoztam az első 6-7 évben. Imádom őket, s olyan feltétlen szeretettel szeretnek, hogy volt, hogy majdnem elpityeredtem magamat. Szóval tényleg csodálatos dolog lehet egy saját baba.

Te jó ég, Neked még tényleg nem való gyerek - és lehet, hogy ez a jövőben sem fog változni!

Ahogy előttem már írták, túl jó dolgod van, félted ezt a fenenagy szabadságot, de kívülről nézve egyelőre csak egy htb-takarítógép vagy otthon :) Unalmadban és jódolgodban nem tudod, mit csinálj!

Meg azért nem fogod szoptatni, mert löttyedt lesz a melled??? Pff, szánalmas... később majd azért veszed ki - képletesen - az ételt a szájából, mert te épp mellműtétre gyűjtesz??? Hogy lehet egy kisbabából hiúsági kérdést csinálni???

A helyedben várnék még egy kicsit.A félelem az új dologtól normális,mindenki fél.

Érezni fogod mikor jött el az ideje ha eljön,addig szerintem ne válalj gyereket,mert ha meglesz a gyerek és az érzéseid nem változnak mindketten megszivjátok.

A gyakorlati dolgok jönnek maguktól,azoktól nem kell parázni.

Az, hogy szeretnél-e babát, az a Ti döntéseket, senkinek nincs joga beleszólni. Akinek meg sok van, azt meg azért b.szogatják :-)

De ez a "nem szoptatok dolog" - én is így gondoltam. Kicsit utána olvastam, és kiderült, hogy bizony nem csak maga a szoptatás "rontja el" a melleket. Inkább az, hogy a szülés után kb 24 óra alatt milyen változások, folyamatok indulnak el bennük és hogy nagyon rövid idő alatt akár a háromszorosukra is megnőnek. Ha akarsz szoptatni, ha nem :-)

Nem véletlenül mennek plasztikáztatni akkor is a hírességek, ha nem szoptatnak.

Mi is jó anyagi körülmények között élünk. Hetente jön takarítónő és az elején a kaját is rendeltem. Persze az éjszaka közepén nekem kell kelnem, én viszem dokihoz, gyógytornára, én sírtam vele a hasfájós korszakban. De amikor nappal elalszik, nem kell ötfelé szakadnom, hogy másnapra is legyen tiszta ruha vagy hogy be tudjak valakit engedni a lakásba. "csak" anyuka vagyok, és ezt nagyon élvezem. Mondjuk én dolgoztam előtte, és ehhez képest sokkal könnyebb dolgom van most vele :-)

Beszélj őszintén a férjeddel, és amíg kétséged van, ne vágjatok bele!

Figyelj, nem akarlak megbántani, de ha te egy olyan beállítottságú ember vagy, aki megelégszik azzal, hogy csak otthon van és az, amit mások munka és gyerekek mellett végeznek, neked kitölti az életed, akkor semmiképpen se szülj gyereket!

El nem tudom képzelni, hogy mi a jó abban, ha valaki nem dolgozik. Nem a pénz miatt mondom, hanem a célok, a motiváció, a küzdés, neked ezek nem hiányoznak? Nem gondolod, hogy kéne neked valami, ami pörgetné egy kicsit az agyadat is? Most ezt minden rosszindulat nélkül mondom. Egy részmunkaidős vagy akár egy önkéntes munka vagy valami vállalkozás.

Most komolyan, 2 emberre mit kell annyit takarítani, meg főzni, hogy ez kitölti a napodat?

Szerintem is az a baj, hogy el vagy kényelmesedve.