Lehetek en meg ettol, egeszseges lelkuletu, csalados ember? (tobbi lent, grafoman vagyok, csak a turelmeseknek)
Tehat 19 eves lany vagyok, nem volt meg kapcsolatom. Nem zavar ez, kinottem mar a ciki-nem ciki korszakbol. Sok fiu, ferfi baratom van, jelentkezo akadna boven, de mindegyiket visszautasitottam eddig. Van, hogy megtetszik valaki, de ha kapcsolatra ternenk, teljesen kiabrandulok es inkabb a baratsag stadiumot valasztom. Heteroszexualis beallitottsagu vagyok es nem frigid, tehat a gond nem itt keresendo. Hallgattam pszichologia eloadasokat es sok mindenben magamra ismertem. Ezek a kovetkezok: Meg mindig "hu" vagyok az elso platoi szerelmemhez. 14 eves voltam, termeszetesen mar elmult, de azt az erzest vagyom vissza, mert amikor o akarcsak ram mosolygott, egesz nap usztam a boldogsagban es ilyen azota sem tortent velem. Ha lanyt latok vele, nem leszek szomoru, de egy picit azert fajt es belegondolok, hogy mi lett volna ha... Nem tudom, hogy az a szerelem egy tini rajongasa volt es nem tudok "felnottkent" szeretni, vagy egyszeruen nem talalkoztam olyan emberrel aki azokat a reakciokat kivalthatta volna.
Masodik:Anyukam, mint negativ pelda. O nevelt egyedul es kicsi korom ota hallgattam, hogy a ferfiak, mind rosszak, hazudnak, csak szexet akarnak.
3:Apukam 2 eves koromban ongyilkos lett, magara hagyva anyukamat a ket testveremmel, ez azt hiszem nem kovetel magyarazatot.
4. Tobbszor megakartak eroszakolni, elso csokomat is egy pedofil venembertol kaptam.
Ezek miatt nagyon bizalmatlan vagyok az emberekhez es hiaba probalok szabadulni a multamtol, nem sikerul. Felek, hogy nem talalok olyan ferfit, aki segitene ebben (annak ellenere, hogy az osszes jelentkezo, nagyon kedves, udvarias volt ezidaig) Most valasztok egyetemet (1 evre angliaba jottem, gimi utan) es ezt is a jovore gondolva ugy valasztom, hogy bar nem szeretem, a gyerekeimet majd 20 ev mulva feltudjam nevelni akar egyedul is. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy vegtelenul csaladcentrikus vagyok, de kezdem ugy erezni, hogy lekene tenni rola, hiszen meg egy kapcsolatot se tudok kialakitani, nemhogy majd csaladot. Szeretnek tanacsokat, vigasztalo szavakat kerni es koszonom, hogy vegig olvastad.
válasza:Előszőr is majdnem ugyanilyen helyzetben vagyok, mint te.
Sok minden rám is igaz=/ így aztán nem is tudom mit írhatnék.
Én hiszek abban, hogy egyszer majd újra megtud tetszeni egy fiú és valamit érezni iránta, ami őszinte lesz és tiszta, annak ellenére, hogy voltak csalódásaim és rossz élményeim.
Vannak udvarias és megértő férfiak, csak találni kell. Adj nekik esélyt, ha elsőre nem is megy, de lehet, miközbe ismerkedtek akkor fog megnyílni a szíved. Amikor nem számítassz rá.
Csak annyit mondok, hogy kitartás és sok erőt Neked!
Üdv.
/.L/
válasza:
válasza:Persze, hogy lehet. Csak az elején lesz nehezebb. Ha már túl leszel az első párkapcsolatodon és látod, hogy vannak rendes férfiak is, nyitottabb leszel.
Nem kell ezen agyalni, 19 évesen még semmiről nem vagy lekésve. Csak legyél kedves, barátkozz és ha valaki megtetszik neked, adj neki egy esélyt.
Hidd el, ugyanannyi szemét nő van, mint férfi, nem szabad általánosítani, hogy minden férfi csak szexelni akar és meg fog csalni.
Nem azt mondtam, hogy hazasodni akarok, most rogton, de meg egy tini kapcsolatban sem volt reszem es az, hogy az ember probalgatja magat, az a kamaszkorba valo. Nem buliztam soha, gimi mellett dolgoztam es nem banom, mert szep eredmenyeket ertem el, onerobol, de a felnotte valashoz hozzatartozik, hogy az ember eloszor kicsiben probalja ki a dolgokat. Probaltam mar szerelem nelkul es nem ment. Rosszul voltam ha azt kellett mondanom, hogy szivem, vagy ha megfogta a kezem. Minden kedvessegre ugy reagalok, mintha valami szornyuseget kovetne el rajtam. Nem tudok szertelmet sem fogadni, sem adni. Egesz ido alatt iszonyu erzeseim voltak, de nem mondtam, mert gondoltam "adok egy eselyt", de ezt tobbszor igy nem tudom megtenni.
A "fiatal vagy meg ehhez" es hasonlo valaszoktol a tovabbiakban kimeljetek meg, ha mod van ra.
válasza:"A "fiatal vagy meg ehhez" es hasonlo valaszoktol a tovabbiakban kimeljetek meg, ha mod van ra."
Először azt írod, hogy vigasztaljunk, utána meg azt, hogy kíméljenek meg az ilyen dolgoktól. Amúgy mégis nem tudom mit vársz. Itt senki nem fogja megoldani a problémádat. Keress fel egy pszichológust.
válasza:Kedves kérdező,
Amiket leírsz, az mind nagyon meghatározza egy ember életét, egyéniségét. A tragédia ami kétéves korodban történt anyukádra ugyanúgy nagy hatással volt mint rád. Nagyon korán kezdtél belekóstolni az élet nehézségeibe. Ami biztató, hogy voltál szerelmes, csak közben eszedbe jutottak a tapasztaltak, és hallottak. Megijedtél a párkapcsolattól, ami ha türelmes vagy el fog múlni. Az első platói szerelem emléke mindenkit elkísér az élet folyamán, Előbb utóbb fogsz találkozni valakivel, aki hasonló hatással lesz rád, mint az első. és el fogod fogadni. Amit pedig anyukád mondott a férfiakról, az egy csalódott nő, anya véleménye, ami hatással van rád. Vannak olyan férfiak is, meg olyanok, akit a lelkedben elképzelsz magadnak.
Vagy te annyira óvatos, hogy nem fogsz csalódni.
Addig pedig érdemes foglalkozni az önismerettel, pszichológiával, hogy könnyebben eligazodj magadon is, és másokon szintén.
válasza:Nézd, annyi párhuzam van, kettőnk élete között, hogy
1. 6 éves koromban elváltak a szüleim, 12 éves koromtól nem tartom apámmal a kapcsolatot, ez egy ideig nem zavart, de 18 éves korom után már éreztem a hiányát
2. engem is valamiért kedveltek a pedofilok, sokszor "udvarolgattak" nekem kis koromban is öreg papák. A megnyilvánulásaik elég bizarrak voltak. Sőt már az ofő-nek is szóltak, hogy egy bizonyos bácsi furcsán viselkedik velem.
3. Nekem sem tinédzser koromban "próba" kapcsolatom. Sokáig úgy voltam a fiúkkal, mint te. Hiába volt jelentkező, nem tudtam szeretni. Egyszer aztán együtt utaztam egy fiúval és... azóta is mindig együtt járunk ;)
Szerintem:
Nem fogsz tőlem vigasztaló szavakat hallgatni. Ami veled történt, az szomorú. Igen. De te TE vagy. Te határozod, meg saját magad. Minden tőled függ. Én is egy időben rosszul éreztem magam, mert nincs kapcsolatom apámmal, és, hogy hogy hagyhatott csak úgy el. De amíg én azon kesergek, hogy mi történt velem, eltelik az életem az önsajnálat sötét medrében. Igen, eltelhet az életed úgy, hogy azon agyalsz, hogy a megélt élmények milyen módon határoznak meg téged, de akkor is végső soron te definiálod magad.
Egyik ismerősöm
válasza:folytatás:
Egyik ismerősöm motorversenyeket nyert. Egyszer volt egy balesete az egyik versenyen. Onnantól halálos félelem kerítette a hatalmában ha motorra ült. Pár évig hanyagolta. De rájött, hogy ez így nem mehet tovább, nem retteghet öröké, így szépen lassan, visszaszoktatta magát a motorozáshoz. Lépésről- lépésre.
A másik: a pszichológia azokon segít akik magukon nem. De mivel a pszichológus is ember, így félre is kezelhet. Ha van elég akaratod, akkor túl tudsz lépni a múlton és szemberöhögni a világot vagy nem vagy ilyen és akkor megmagyarázhatod ,hogy miért tartasz ott, ahol vagy.
A választás tied. Én döntöttem. És jól.
21/L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!