Miért nézik le azt, akinek van egy kis egészséges önértékelése?

Nem bűn egyáltalán. Nekem is szép szempilláim vannak:)

De egy csomó hibám van emellett, aminek szintén tudatában vagyok. Ha az ember tényleg reális képet alkot magáról, és ennek megfelelően - vagy inkább szerényebben - viselkedik, az szerintem inkább erény.

Sokkal rosszabb, ha valaki szerethetetlennek érzi magát, vagy éppen olyan beképzelt, hogy a felhőket veri az orra.

Aki emiatt kritizál, az irigy vagy beképzelt.

"Összvissz annyit tettem, hogy elismertem, jó szempilláim vannak"

=))

Nekem is =)

Nem mindegy, hogy tálalod.

Nekem se lenne szimpatikus, ha valaki azt mondaná, hogy "hát igen, nekem nagyon szép szempilláim vannak". Teljesen máshogy hangzik, mintha azt mondod, "elégedett vagyok a szempilláimmal, mert hosszúak és erősek". Ugyanazt jelenti a kettő, de mégis máshogy hat...

A hangsúly is sokat számít.

Szóval jó ha valaki tisztában van az adottságaival, nem is kell leplezni, de tudni kell hol a határ, mert hajlamosak az emberek átesni a ló másik oldalára.

Ezt én sem értem :)Kérdeznek valamit, és ha a válaszban netán elismerem saját képességeimet, nyomban hülyének néznek.

Ha azt mondom, hogy "sokan szépnek tartanak" - azonnal rám sütik, hogy beképzelt vagyok, holott magam abszolút átlagosnak vélem, de tényleg rengetegen neveznek gyönyörűnek. Ettől miért én leszek a beképzelt?

Ha azt mondom, hogy "tehetséges vagyok" - ismét megkapom, hogy egoista vagyok. Holott, na ezt már én is belátom, igenis van tehetségem, amelyet egyébként hosszú évek kemény munkájával fejlesztettem olyanná, amilyen most. Jobb lenne, ha álszerény módon folyton visszakoznék, hogy "dehogy, én, ugyan már..."? Ha tehetséges vagyok, akkor az vagyok és kész, örülök neki és megbecsülöm, de nem érzem úgy, hogy le kellene tagadnom.

Szóval, ha valaki tisztában van a képességeivel, ne adj' Isten van némi egészséges önbizalma is, azonnal úgy kezelik, mint egy egoistát. Ha nyavalyog és becsmérli önmagát, akkor meg lelki csődnek nevezik. Akkor most mi a jó tulajdonképpen? :)

Szerintem meg kapja be, akinek nem tetszik. A válaszoló, aki leírta a két mondat közti különbséget... mindkét megfogalmazás ugyanolyan. Ha az egyik mondat végén ott lenne, hogy bibibíííí, akkor megérteném.

Pszichoterápiára járok, és a dokim mondta, hogy ne arra fókuszáljak, amit csúnyának tartok magamon, hanem arra, amit szépnek. Megkérdezte, mit szeretek magamon, és alig mertem mondani, pont ezért, mert azt hittem, hogy ő is nézni fog, hogy tényleg?

Nekem narancsbőrös a seggem, vastag a combom, krumpliorrom van, a két szemöldökömet meg nem bírom egyformára rajzolni. Sírhatok egész nap emiatt, vagy utálhatok mindenkit, aki szebb. Csakhogy attól én még ugyanúgy fogok kinézni.

Helyette arra összpontosítok, hogy szép, nagy szemeim vannak, a bőröm ránctalan, és ha hízok, először mellre, legutoljára derékra megy a felesleg, amitől mindig homokóra alakom van.

Akinek nem tetszik, megpuszilhatja a narancsbőrös seggemet.