Mit tegyek, hogy ne zsaroljon érzelmileg?
Lassan 21 éves főiskolás lány vagyok. Nappali tagozaton, jól tanulok, júniusban diplomázom, most a nyelvvizsgán dolgozom. Vasárnap voltam nyelvvizsgázni és most, hogy még két hét van a suliig ki akarok kapcsolódni és szórakozni (mert aztán ugyebár erőteljes szakdolgozatírás lesz és államvizsgázás). De édesanyám nem örül annak, hogy kicsit szórakozni akarok. Egész életemben pórázon tartott, ha elmentem valahova volt olyan, hogy x napig nem szólt hozzám. Csak azért, mert elmentem bulizni. Félreértés ne essék. Nem járok el minden nap bulizni, sőt, minden hétvégén sem. 2-3 HAVONTA EGYSZER! van az, amikor elmegyek bulizni, azon túl a barátaimmal csak délután tudok találkozni. És már a délutáni kiruccanásaimnak se örül, pedig 2-3 hét után ez volt az első, hogy velük találkoztam (azelőtt nyelvvizsgára tanultam). Ma 11-kor elindultam itthonról és fél 7 körül értem haza (igaz, tesómnak értem kellett jönnie, mert vidékiek vagyunk és lekéstem a buszt..) és elkezdett velem veszekedni, hogy egész nap csavarogtam és miért nem tudok hazajönni a busszal. (megjegyzem: nagyon ritkán kell értem jönni, mindig úgy szervezek mindent, hogy elérjem a buszt).
Lényeg ami lényeg: Ha valami nem úgy történik, ahogy ő akarja akkor nem tud velünk normálisan kommunikálni. X napig nem szól hozzánk, durcáskodik, néha olyan hangnemben beszél velünk, ahogy egy kutyával se szokás. Az egész karácsonyt végigveszekedte, hozzá se lehetett szólni. Jó, tudom. Beteg, sclerosis multiplex-e van, a bal lábát kicsit zsibbadt, de mindenben segítünk, amiben tudunk. (Tesóm 26 éves, kb ugyanebben a helyzetben van, de neki annyiban jobb, hogy az udvar másik felén egy külön házban lakik és minden este átjön hozzá a barátja), de én kb egész nap egyedül vagyok itthon és más sokszor az őrületbe kerget és bánt, ahogy beszél velem.
Ha megszeretném vele beszélni ezt, akkor is felkapja a vizet és minimum 1 hétig nem szól hozzám.
Az volt a legszebb, amikor interneten az egyik fiúhaverommal beszéltem hangban, amikor berobogott (én kikapcsoltam a mikrofont) és azt mondta, hogy minden vén fasszal összeállok és milyen egy gané gyerek vagyok, ő becsülettel felnevelt én meg szarba se veszem. (Pedig mindenben segítek neki, amiben csak tudok....)
Mit tegyek? Albérletbe költözni még nem tudok, de diploma után majd el akarok menni külföldre (de ahhoz is a tőkét meg kell szereznem, szóval szerintem 1 évig még itt dolgozom).
Segítenétek? (Bocsánat a hosszú szövegért... :( )
Menj el lelkiismeret furdalás nélkül szórakozni és ha megjöttél mond neki határozottam hogy legalább két hétig duzzogjon, de lehet három is. Ha nem vagy határozott, akkor ezt fogja csinálni mindig. Ha viszont látja, hogy nem érdekel akkor leszokik róla, és tarts ki addig amíg leszokik.
Viszont egy ilyen beteg embert nehezen fogsz tudni itt hagyni évekre.
Ha nem állsz a sarkadra és nem vagy vele határozott, akkor ezt fogja veled művelni, amíg vele élsz. Tapasztalataim szerint azokat lehet érzelmileg zsarolni, akik hagyják, akik gyengébbek lelkileg, mint a másik fél.
Megoldás: tudom, hogy kemény és nehéz, de keress munkát, beszélj össze pár barátnővel, és költözzetek össze. Ha anyagilag függetleníted magad tőle, és elköltözöl, azt csinálhatsz majd, amit akarsz. Nevetségesnek tartom, hogy felnőtt emberekkel ezt csinálják a saját szüleik, pedig hány ilyen van!
Állj a sarkadra.
Költözz el, keresd meg az édesapoádat, ha még él, és olyan ember, hogy számíthatsz rá, és keress mege gy ifjúsági pszichiátert vagy pszichológust, aki segít neked leválni az édesanyádról és segít az érzelmi zsarnoksága alól kimenekülnöd.
Külföldhöz nem kell sok lóvé. Olvasgasd az internetet, nagyon jó törtélnetekkel találkozhatsz - csak otthon divat az elrettenetés. A minap olvastam egy középkorú nőről, aki egyedül élt, összeomlott az élete. Fogta magát, kiment Angliába, és most öregeket ápol. Ha ezt nem bírod, ezer más apró munka is van, másutt is, nem csak az UK-ban, és ha már itt vagy és megvetetted a lábad, akkor felvételizhetsz ide is egy suliba, kéárhetsz öszöndíjat stb.
Az az igazi gond, hogy ha lelkileg nem tudod magad kicsit is függetleníteni anyukától, akkor nagyon nehéz lesz a külföld, mert sok lesz a lelki teher egyszerre. Főleg támasz nélkül.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!