Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Anyám érzelmileg rámtelepedett...

Anyám érzelmileg rámtelepedett! SOS! Szerintetek mit csináljak? Mit kéne tennem? Valakinek ötlete?

Figyelt kérdés
35 éves nő vagyok. Az anyám egyedül él miután az apám meghalt 12 éve. 69 évesen állandóan rajtam lógna ha tehetné, állandóan azt mondja, hogy mindig csak rám gondol, és, hogy aludni sem bir meg ő mennyire szeret, meg mindig fél miattam mi lesz velem később, meg, hogy neki nincs értelme az életének, mert én őt nem szeretem, meg, hogy más gyerekek jobban ki tudják mutatni a szeretetüket. Érzelmileg zsarolni próbál, és mindent elkövet, hogy itt üljön a nyakamon. Vagy beteg, az elmúlt 10 évben 20 különböző betegséget produkált csak, hogy vigyem hozzam az orvostól. Végül is több energiája van mint nekem, de nem tud leszokni erről, hogy én vagyok az élete és ha tehetné mindig itt ülne a lakásomban. Jó amúgy a kapcsolatunk mert rendes családból jövök és mindig is tiszteltem a családom, de már annyira iritál ez az egész, hogy ha a telefonon látom az sms-ét máris gyomorgörcsöt kapok. Már mindent megpróbáltam, szépen beszéltem, meg megbeszéltük amit én gondolok erről, hogy ne telepedjen rám ennyire. De semmi sem segit. Egy két napig elvan, aztán kezdi megint. Telefonálgat, jön, új betegséget szimulál, panaszkodik, sir, zsarol, aztán meg akar halni. Minden héten kezdődik előlről. Semmi más nem érdekli őt csak én. Sem egy könyv, sem a tévé, sem más emberek, nincs hobbija, semmi más érdeklődése nincs, csak személyem. Teljesen tanácstalan vagyok. Külön élünk, de mivel nekem nincs partnerem ezért úgy érzi, hogy rendes lány csak a családjával kell hogy jól érezze magát elsősorban, nem? Vagy mindent ráhagyok, vagy ha elmondom szeliden a véleményem akkor megint én vagyok a hálátlan gyermek, aki nem értékel semmit. Más mit nem adna ha ilyen anyja lehetne, mondogatja nekem. Régebben külföldön dolgoztam pár évig de akkor a telefonon keresztül sirt meg panaszkodott állandóan, meg próbálta, hogy érzelmileg zsaroljon. Most, hogy itthon élek újra elviselhetetlen a nyomása a stilusa, idegesitő, és elviselhetetlen. Már gondolkoztam, hogy visszamegyek külföldre újra, mert nem száll le rólam soha úgy érzem.
2011. nov. 29. 16:36
 1/5 anonim ***** válasza:
79%
Anyád tényleg beteg, függő, csak nem az alkoholtól, hanem tőled. Hogy mit lehet tenni? Fogalmam sincs.
2011. nov. 29. 16:44
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/5 anonim ***** válasza:

Nehéz helyzetben vagy, az biztos. Nem fiatal már anyukád, biztos nem fog változni.

Azonban az biztos, ha most vagy a jövőben megbántod, a halála után nem lesz nap, hogy ne jutna eszedbe, hogy miért is kellett gonoszkodni vele.

Próbálj meg türelmes lenni. Nem könnyű aláírom, nekem a mamám volt ilyen, ugyanezt csinálta apummal. végignéztem, tudom hogy sz.r


Próbáld meg leszerelni. Lehet, hogy az a legfőbb baja,hogy nincs párod, nem érez téged biztonságban, és azt hiszi, hogy még neki kell csucsujgatnia téged.

Kegyes hazugsághoz mit szólnál?

Mond meg neki, hogy van valaki, aki más országban él. Nem tudod bemutatni, mert messze van, de egy-két hetente hétvégén meglátogatod. Akkor ki lesz kapcsolva a telefonod, de ahogy hazaérsz hívod.

Talán meg is nyugszik majd, no meg lesz egy-egy nyugis telefon és anyamentes hétvégéd. Ja,és őt se bántod meg.

2011. nov. 29. 16:50
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/5 anonim ***** válasza:

Nem vagy egyedül ilyen problémával. Barátnőm ugyanilyen cipőben jár, csak ő 42 éves és több gyereke van.

Anyja képes piszkálni, hogy rossz anya, de azért naponta hússzor felhívja, folyton a nyakán lóg és ő is ki van készülve idegileg.

Nem tudom mi lenne erre a jó megoldás.

Oké, anya csak egy van. De ha 100 évig él, akkor még 31 évig tűrni kell ezt a viselkedést? A mi életünk talán nem fontos?

Nagyon nehéz ez a kérdés. Nagyon.

Kitartást kívánok és remélem megleled majd a helyes megoldást, ami mind a kettőtöknek jó.

2011. nov. 29. 17:02
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/5 A kérdező kommentje:

Mindenkinek köszönöm a válaszát, aki próbált tanácsot adni nekem. Bizonyára nem vagyok egyedül és mindezt nehéz helyesen kezelni, mert az ember nem akar tiszteletlen lenni a szüleivel, de akit úgy neveletek, hogy minid hallgasson a szüleire, mindig legyen szófogadó ahogy ezt a legtöbb lánytól elvárják, akkor felnőtt korban pedig a szülők megdöbbenve állnak gyermekeik előtt, hogy miért gondolkoznak másképp, miért érdekli őket egész más, miért mernek ellent mondani nekik. Nem érti meg a szülő, hogy ez az állandó viselkedés kényszer amit ránk erőltetnek annyi éven át ezt egyszer finoman mindenki szeretné magéról lerázni, végre saját fejjel gondolkozni, merni élni az életet. Nem értem, hogy a szülők miért csinálják ezt.


Az én anyukám mikor kicsi voltam nagyon sokat dolgozott, ezért soha nem volt otthon, nem éreztem az ő személyét közelinek, az apukám meg nem foglalkozott velem. Magányosan nőttem fel, de soha nem szóltam, akkor még nem értettem meg, hogy ez nem lesz jó igy. Én elfogadtam a családom igy azt hittem ez a normális. Mindig hallgattam, szót fogadtam, nem panaszkodtam. Majd mikor már felnőttem néhány beszélgetés alatt kijött belőlem, hogy mikor szükségem lett volna rá a féltésre az óvásra a szeretetre akkor mindezt nem kaptam meg. Most pedig, hogy az anyám egyedül maradt, se társ, se munka, se jövő a számára, lassan ő bebeszélte magának, hogy neki én nem tilthatom meg , hogy szeressen engem, és, hogy akkor gyermekkoromban is mindent csak értem tett. A sok késői munka, a pénzkeresés, a szigor, a fegyelem, csak az én javamat szolgálta. Ezt ő most is igy látja.


Soha nem volt a szüleimmel meghitt, meleg szeretett teljes a viszony, nem mondták nekem soha, hogy szeretnek. Nem dicsértek, nem olvastak mesét, nem feküdtem anyukám mellett, nem szeretgettek.


Most akarja már anyám bepótolni mindezt, amit elfelejtett megadni. Talán ebben is magát szereti jobban mert egyedül maradt, és ő sem kap igaz mély szeretet tőlem. Ezért játsza a mártirt, aki feláldozta magát és az egész életet nekem, és most mindenfajta eszközt felhasznál csakhogy az életem szerves része legyen, aki itt akar lihegni állandóan a nyakamba, erőltetve ezt a ...szeretet...fogalmat! Amit ő se adott meg soha de azért most követelné....


Szeretném legalább egyszer kimondani neki a szót, hogy szeretlek...de nem vagyok rá képes!

2011. dec. 1. 14:16
 5/5 anonim ***** válasza:
A soraidból magamra ismertem, bár nekem apum ilyen. Anyu öngyilkos lett. Nagyon sokat olvastam már erről a témáról, megoldást kerestem. Szerintem a viselkedése saját maga miatt van, úgy értem azért akar ennyire magához láncolni, hogy ne maradjon egyedül. Nekem sincs párkapcsolatom. Amikor volt, nagyon hosszú volt, négy évig tartott, apu nem akarta megismerni a barátomat. Nem örült neki, hogy van valakim, azt mondta, hogy inkább idegennel töltöm az időm... Próbálj meg a saját életedre koncentrálni, a szerelmet megtalálni. Nem vagy felelős anyukád boldogságáért. Engem apu még a lábfájásáért is felelősnek tart.
2017. jún. 6. 16:50
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!