Szülés után mennyi időben térnek vissza a rendes vágányra az anyukák, hangulatilag és érzelmileg?

szerintem túl vagytok a nehezén.

A sok új, a sok aggódás leterhelő.. A másodiknál már tudtam, hogy ez volt az elsőnél, mert ott már nem aggódtam annyit. A harmadiknál már egész kilazultunk :)

És nagyon-nagyon hat ez a gyerekekre - az első ezért szorongós lesz ám. Mindent felvesznek az anya érzéseit..

A 3. egy mókamester lett -mindenkit megnevetett.

Szerintem nagyon fontos lenne: néha el tudjon menni EGYEDÜL, egy kicsit csavarogni, bámészkodni, "semmit se" csinálni.

Addig Te, vagy olyan akiben 100%-ban megbízik vigyázol a kicsire. Hogy egy kicsit ne kelljen aggódni, ellátni, csak "lenni" - ez nagyon pihentető, ehhez ki kell lépni a közegből(otthonról). Egy ilyen kis csavargás után - 1-2 óra - magára talál az ember, ami túl háttérbe szorulhat a kicsi miatt. És utána vidámabban megy a munka is.

Nagyon jó a kicsinek is, neki is, ha dudolászik, énekel közben - 4 hónaposan már nagyon veszik:))

5 hónapja jött világra a lányom sürgősségi császárral. 2 hónapos koráig magam alatt voltam, mert mindenem fájt. Képtelen voltam megszoptatni, mert egyszerűen úgy fájt a műtéti hegem, hogy nem bírtam még ülve se tartani a lányom.

Ráadásul a tejem is elment a sok idegeskedéstől: mi lehet a gond?, mit csinálok rosszul?, mennyit eszik?, mért ennyit?, etc...

Jelenleg most már a boldog babázás van hátra, amíg el nem jön azaz időszak, mikor már saját önképpel fog rendelkezni.

Sokszor érzem magam fáradtnak, kimerültnek... tudod, egy anyuka nem csak 5 percig anya, hanem a nap 24 órájában. Még akkor is 'figyelünk', ha alszunk éjszaka. Nekünk nincs olyan, hogy 'Drágám, elmentem dolgozni'.

Én sokszor vagyok ki, hogy nincs körülöttem értelmes felnőtt beszéd vagy beszélgetés.. nincs kihez szólnom. A lányom édesen gagyog .. imádom! Megért ő, hogy éppen mi a problémám vagy mit mondok neki, de akár mennyire is próbálkozik még nem tud nekem választ adni.. de lelkiismeretesen gyakorolja a 'beszédet' minden nap.

Változni fog a helyzet, amint kicsit nagyobb lesz a gyermek.

Amúgy nővérem történetét tudom elmesélni neked:

"Egyik nap Atis megkérdezte, hogy mi mégis mi a fenét csinálunk egész nap Ádámmal (akkor volt 8 hónapos)? Teljesen ki volt akadva, hogy milyen jó nekem, hogy itthon ülök és csak babáznom kell.

Na, másnap lófaxt se csináltam. Reggel felkelt a Ádi, elkezdte kipakolni az összes játékát, szanaszét hordta a lakásban. Én leültem vele játszani, pedig ebédet kellett volna főznöm! Egyszer csak beszorult a cumija az ajtó alá. Na akkor vehettem elő a csavarhúzót. Leszedtem az egész ajtót a helyéről. Már ott voltam, hogy visszarakom, de eszembe jutott a drága Atisom előzőleg felrakott kérdése. Tehát félre raktam az ajtót és visszaültem Ádihoz játszani.

Az egész lakás délután 3-ra úgy nézett ki, mintha tornádó ment volna át rajta. Ádi elaludt, én pedig feljöttem a netre.

Atis hazaért 3/4-d 4kor. Első mondta az volt, hogy: 'Itt meg mi a franc történt?' Én pedig annyit mondtam: 'Ma nem csináltam semmit!'

Bocsánatot kért és most már tudja, hogy miből áll egy napom Ádival."

Óriási taposómalom ám egész nap a picivel lenni. Etetés, tisztába tevés, sétáltalás... stb. Egy idő után nagyon monotonná válik az anyuka élete. Ez nem azt jelenti, hogy a gyermekét nem szereti, hanem azt, hogy felörlődik a mindennapokba.

Talán néha el kellene engedni őt vásárolgatni, kirakatokat nézegetni, fodrászhoz menni, barátnőzni, ilyesmiket. Hogy egy kicsit kikapcsolódhasson, feltöltődhessen.

Talán - ha már nem szoptatja a babát - elmehetnétek kettesben valahova welnessezni. Addig az egyik nagymama vállalhatná a kicsit. Elég lenne 1-2 nap, hogy kikapcsolódjon az anyuka.

Azért mindenképpen megérdemelsz egy nagy-nagy dicséretet, amiért ilyen szeretettel törődsz a családoddal, és hogy a háztartás nyűgeit is felvállalod. Bravo apuka!!!!!

3 -as:))) (1.vok. persze, azt nem mondtam, nagyszülők nem éltek már, és teljesen egyedül voltam.. Apa dolgozik - megtanulható, hogy legyen a 24 ó 48 )

Marad a házban a régi rend - népmese:))

[link]

http://www.youtube.com/watch?v=rzCBqW3gJUA

Az én fiam 16 hónapos, s még mindig nem jöttem helyre! Nem volt szülés utáni depim, de egyszerüen nem jövök helyre. Járok pszichologushoz.

Nem tehet róla, szerinted egyszerű egész nap egy kisbabával a négy fal közt? A hormonszintje hirtelen lecsökkent...ez valahol kijön ám. Adj neki időt!

6-8 hónapos volt a lányom amikor már tudtam igazán örülni az új életemnek.

Hozzáteszem brutális picibaba kora volt,7napos korától 9hetes koráig állandóan sirt(hasfájás)12hetesen elkezdett fogzani.

Minnél nagyobb nekem annál jobb,mostmár 2éves és az én minibarátnőm:)