Ha valaki huszonx évesen sem találja önmagát, hogyan lehetne rajta segíteni?

Én azt tudom, hogy én sose tudtam mi szeretnék lenni ma sem tudom igazából (36N).

Hobbim sincs. Van,hogy rámjön, és anyukámnak pötyögök, hogy hogy lettem én ilyen azt sem tudom mit akarok, de rámszól, hogy lehet, hogy nekem ez az életem, hogy anyuka vagyok. Persze előtte dolgoztam amibe szerelmes nem voltam, de jó volt. Örültem, hogy van állásom, és nem volt nehézkes bemenni, még talán szerttem is.

Azt tudom, hogy anyukának bár nehéz lenni, de szeretem, és úgy gondolom nem csinálom túl rosszul, szóval igaza lehet anyukámnak. NEm biztos, hogy el van veszve, akinek nincs különösebb elképzelése, ha közben azért valami hasznosat mindig csinál.

Ha sportol is jó, ha barátai vannak is jó, sokminden van, nem csak ez a két dolog teheti össze az embert, hogy mit dolgozik, vagy mi a hobbija.

Ha egyszerűen jól kijön másokkal is jó pont az is Ő , nem kell mindenkitől elvárni, hogy karrierista legyen mondjuk.Ha neki magának van baja ezzel a témával, akkor csak fel kell őt ébreszteni azokra a dolgokra, amit jól csinál. Egyszerűségekre akár.