Más párja is állandóan arra vágyik, hogy sztárolják? Mit tegyek?

Régebben is ilyen volt egy kicsit, de újabban már kezd az agyamra menni vele. Például főz egy teát, ha iszok belőle, ha azonnal nem kezdek el szó szerint áradozni, hogy milyen finom, és csodálatos, akkor már egyből faggat, hogy jó tea, finom tea, főztem, nem jó? Ha csak azt mondom, hogy finom az nem elég, akkor legalább még 10 x az nap meg kell hallgatnom, hogy főzött ám teát!! és elvárja, hogy agyonsztároljam a teáját. Ha semmit nem mondok, akkor szabályosan letámad, hogy nem elég jó?????? szinte kikényszeríti hogy hosszú körmondatokban méltassam a tea ízét, zamatát az ő képességeit. És ez szinte mindennel így van. Ha valami egyszerű dolgot csinál, pl. kicseréli a zárat, akkor azt biztos, hogy egész héten erről beszél, minden alkalommal meg kell dicsérni, hogy milyen ügyesen, gyorsan és remekül megcsinálta, bárkivel beszél úgy adja elő, mintha valami ismeretlen fajt felfedezett volna, és várja, hogy ők is áradozzanak.

Állandóan pózol, minden egyes alkalommal el kell neki mondani, hogy csodálatos, hihetetlen, páratlan stb. különben megsértődik, kétségbe esik, faggat, hogy mi a bajom, már nem szeretem, nem tetszik, ronda stb.

Borzalmas. Újabban odáig jutottunk, ha nem vigyorgok, mint a fakutya, csak normális vagyok akkor egyből jön, hogy mi bajom vele, biztos vele van baj, úristen.

Nem nagyképűen csinálja, hanem mint valami kisgyerek. De hát már elmúlt harminc.

Nem bírom tovább... mi lehet vele??