Hogyan es hany evesen ereztetek ugy hogy felnotte valtatok?

21 évesen kezdtem önálló életet, és úgy éreztem felnőtté váltam.

De ha most visszagondolok, akkor a felnőtté válásom egy nagyon hosszú folyamat volt. 28 évesen még voltak olyan döntéseim, amit mai fejjel még meggondolatlannak tartok.

Mondjuk legyen 30 az, amikor végleg felnőtt lettem.

15 évesen nőttem fel igazán, lelkileg.

Akkor halt meg édesanyám, holtan találtam és minden rám szakadt az alapból is iszákos apám miatt.

Ezt tetéztem egy kapcsolattal 16 évesen (sokan ellenezték), ami a mai napig tart. Itt még többet komolyodtam, felnőttesedtem, de azért még a humorom a helyén van, nem vagyok besavanyodva.

Mit csináltam? Rám szakadt az élet, enyém lett az otthoni teendők 90%-a, főzés, mosás, takarítás, bevásárlás, számla befizetés. Apám nem vette/veszi ki a részét ezekből. Minden hivatalos dolgot egyedül kellett intéznem, mert nem érdekelte apámat, névváltozás miatti okmány cserék (nem az ő nevén voltam, hosszú) orvoshoz járás, még, amikor komoly probléma merült fel az egészségembe se jött el velem...

22/L

Amikor aláírtam a hitelszerződésemet :-))

Komolyan: korábban úgy éreztem, hogy mikor elköltöztem otthonról a fővárosba, akkor aztán felnőtt lettem. Most van egy 3 hónapos babám, most még "felnőttebbnek" érzem magam.

Felnőtt vagyok, de ezt csak akkor érezhetem majd, ha sikerül saját lakást vennem. Amíg anyám beleszólogatásait kell naponta hallgatnom, és hozzá igazodnom, addig röpködhetnek az évek, ez a nyomasztó érzés, hogy anyám az úr... Ne értsetek félre, megtudok mindent csinálni magamnak, és kiveszem a részem a teendőkből, tehát nem az a fajta anyja kényeztetését kihasználós fajta vagyok, nem.

Kényszer az otthonlét. De még mindig felnőttesebb dolog elviselni anyám mondókáit és spórolni a saját lakásra, mint hogy albérletre költsem az összes pénzem.

A felnőttség érzése még odébb van, sajnos.

31n

Úgy 15 évesen, édesanyám halála után. Édesapámra és a testvéreimre semmiben nem számíthattam, mindenemet magamnak kellett megoldanom. Lelkileg, érzelmileg, anyagilag. Édesapám nem volt rám kíváncsi, közösen megbeszéltük, hogy elköltözhetek, ha szeretném. Így 16 éves koromtól tartom el magam, úgy gondolom sikerült felnőnöm.

21/l

27 évesen, a szülőasztalon felnőttnek éreztem magam :)

aztán persze mikor négykézláb csúsztam-másztam a gyerek után miközben vonyítottam meg nyávogtam neki, hogy megnevettessem, hát valahogy ez a felnőtt érzés ismét elszállt :D