Egyre lejjebb süllyedünk, mit tehetek?

A helyzet az, hogy egy meglehetősen jómódú családból származom. Anyukám tanárként dolgozik, apukám vállalkozó, van egy cége. Van 5 autónk, jó helyen, hatalmas lakásunk, stb.. Ha valaki azt hinné, hogy ez hencegés, akkor nem, nem az. Most jön a probléma: Apukám úgy csinál, mintha csak a saját élete lenne a kezében, semmivel sem törődve műveli a dolgait. Erre egy példa: Itthon a hűtőben margarinon és tojáson kívül semmi sincs, de mindeközben neki ott van az 5 autója, meg a napi 2 doboz cigije. Ezt eddig megengedhettük magunknak ( a sok kocsit, a rengeteg felesleges kiadást) , mondhatni luxusban éltünk, most viszont már, mint látszik nem. Nem tudom elképzelni, hogy én ezt 17 évesen hogyan tudom felfogni, és ő 50 évesen hogyan nem látja a dolgokat. Minden előbbre való neki, mint mi. A céget már rég becsődöltethette volna, és elmehetett volna egy "rendes" munkahelyre, amikor még lehetőség volt rá, de ő ehelyett ránk nem is gondolva meghagyta a céget, és most ennek a következményét nyögjük. 17 évesen a zsebpénzemből (amit még karácsonyra kaptam elvileg ruhákra és egyebekre) veszek magamnak enni, ebből veszek magamnak gyógyszert, ha épp beteg vagyok, én veszek pl vajat a megmaradt kis pénzemből, hogy legalább egy vajaskenyérre való legyen itthon. Nem tudom ezt tovább elviselni, kivagyok lelkileg. Eleve az is nagyon nehéz, hogy az ember a "magasból a mélybe zuhan", nem még hogy látom, hogy apukámat csak és kizárólag a saját érdekei vezénylik. A múltkor kikapcsolták a villanyt, apám csak este jött haza, hogy mégse legyen olyan sok ideig szar neki a sötétben, míg én itthon egyedül a sötétben halálra rémültem mindentől.. És mikor hazaért csak röhögött egyet, hogy mennyire vicces, hogy gyertyafénynél olvasok. Két napja pedig helyette álltam órákig a Digi-nél, hogy elintézzem a számlatartozásunkat.

Állást hiába keresek, suli mellett nincs olyan ahova menni tudnék, főleg itt ahol lakom.

Adnátok tanácsot, vagy valami?

Köszi előre is.