Férfiak, mit szolnátok ha a párotok egyátalán nem akarna gyereket?

Én írtam az előbb azt a nagyon hosszú választ, de megakadt a szemem valamin a kérdésedben, ezért ki kell egészítenem még egy picit. Azért nem akar gyereket, mert boldog anélkül is? Ennyi az összes ellenérve? Mert akkor ez egy nagyon gyenge kifogás. Mondok rá példát: Tegyük fel, hogy nem akarok gyereket, mert boldog vagyok nélküle, a párom viszont akar. Évekig azt látom rajta, hogy boldogtalan, mert szeretne egy gyereket. Nekem nem az lenne az elsődleges célom, hogy boldoggá tegyem akit szeretek? Mert szerintem mindenki vágyik rá, hogy élete párját boldoggá tegye, és ha én ezt egy gyerekkel tudom neki megadni, akkor megadom neki. Mert ha a szerelmem boldogtalan, akkor egyértelmű hogy én is az vagyok, mert letör hogy látom rajta hogy szomorú. Úgyhogy változtatok annyit az előző válaszomon, hogy nem az a kérdés hogy te szereted-e, hanem hogy ő szeret-e annyira hogy boldoggá tegyen.

Na, azért egy gyereket bevállalni csak azért, hogy a másiknak ne görbüljön le a szája, elég nagy felelőtlenség. Egy ember életéről van szó. Nem lehet az az indok, hogy gyereket szülök, mert a párom szomorú. Ez nem indok, ez... nincs is rá szó.

Miért kéne ellenérv ahhoz,h vki ne akarjon gyereket? Kötelező vállalni, vagy mi? Te miről beszélsz? Ha már ennyire okos vagy,írd már le, hogy te miért akarsz gyereket vállalni, nagyon érdekelne.

istenem sokan nem fogjak fel h mire iranyul a kérdés:)

Örülnék neki, hogy nem akar kocka rabszolgát szülni a társadalomnak. Mert jelenleg akárki akármit mond, nincs esély arra, hogy egy tiszta szívű felnőttet neveljenek a szülők, mert amint óvodába, iskolába kerül, vagy a nagybetűs életbe, ott vagy tönkremegy a nevelése és a való világ közötti különbségbe, vagy beáll a sorba.

Én nő vagyok. De ha így állna a helyzet, akkor egy ideig tűrnék-várnék, aztán ennyi lenne. És ne gyertek nekem mindenféle okokkal, szerelem meg hasonlók. A helyzet ennyi: van egy tervem, célom. A partneremnek más céljai vannak, amik ütik egymást az enyémekkel. Akkor mi a kérdés? Szenvedne az ember, az biztos egy darabig, de most azért ne legyen gyerekem, amikor márpedig szeretnék, mert a másik nem akar? Én igazodjam hozzá, és mondjak le a gyerekről? Unokatesóm volt így, szóval konkrét esetet írok le. A barátnőjével már évek óta vannak együtt, azaz voltak, amikor kiderült, hogy a lány meddő. El kellett menniük orvoshoz, mert jobbnak látták, ha esküvő tisztázzák pontosan, mi is a lány baja. Na, nem is lett esküvő. A srácnak fontos a gyerek (mindig is akart), összejött egy lánnyal, nemsokára meglesz a baba. Szenvedtek pedig mindketten, de a józan ész kerekedett felül. A szomszédék voltak így, nem kell gyerek. Mikor 50 körül jártak (pár éve) a pasi félre...gott, és terhes lett a kiscsaj. Erre mit csinált? Otthagyta a feleségét, mert neki végre (!!!) van értelme az életének. A nő meg korából adódóan már nem vállalhat gyereket. Szóval ami most szerelem, az nem biztos, hogy 5-10-15-20 év múlva is az lesz. De akkor már verheti az ember a falba a fejét, hogy ha akkor másképp tettem volna....

Én is nagyon sajnáltam, még most is. Meg is lepődtem, hogy ilyen gyorsan vége lett köztük. De a srác most boldog, és babáért nem bánja, hogy megtette.