Párom nem akar velem összeköltözni! Mit gondoltok?

Sajnálom hogy ebben a kérdésben nem tudtok egy síkra kerülni.

Pedig az embernek egy bizonyos kor után nem ártana önállósodni. Én úgy érzem a szavaidból, hogy a párodnak kényelmes dolga van otthon. Az anyuci mindent elintéz, kimos, vasal, főz rá, megkockáztatom lehet hogy semmit nem kell otthon csinálnia. De ha mégis, akkor is túlzottan ragaszkodik a szüleihez, a szülői házhoz. Nem kezdődött el még nála a leválási folyamat, pedig így nem lehet rá alapozni egy jövőt.

Olyan mintha attól félne, az összeköltözéstől neki felnőtté kell válnia, nincs visszaút a gondtalan gyerekkori életbe, a szülei mellé. A sógorom már 35 éves elmúlt, van egy barátnője kb. 4-5 éve, de otthon lakik anyósékkal és esze ágában sincs összeköltözni a lánnyal. Szegényt sajnálom, mert már panaszkodott emiatt nekem is hogy mit csináljon. Még nyaralni sem mennek el együtt. Esténként találkoznak és kész. De a sógorom szigorúan otthon alszik, ott a barátnő nem aludhat stb. Szóval együtt még nem keltek reggel soha. Én sajnálom az a lányt mert nem értem így hogy lehetne erre a kapcsolatra jövőt építeni. Sógornőm dettó ugyanilyen mint sógorom, csak ő 31 éves és ő a fiújával csinálja ezt-- akivel 10 (!) éve vannak együtt, a srác elvenné de a sógornőm hallani sem akar ilyenről.

Na szerintem se sógorom, se sógornőm soha nem fog elköltözni a szülői házból, mert képtelenek leválni.

Én a párommal 5 éve élek együtt, 3 évet "jártunk" mire erre a döntésre jutottunk. Na, de a párom akkor 33 éves volt már. Egyszer megkérdeztem tőle hogyhogy eddig otthon lakott és nem jutott eszébe a különköltözés, az önálló élet?! Azt válaszolta, hogy eddig egyetlen barátnőjében sem találta meg azt az embert akivel el tudta volna képzelni a közös jövőt, hogy család lehessen vele, és túl kényelmes volt neki otthon, ahhoz hogy ezt feladja. Addig míg meg nem ismert engem.

Na ezt azért írtam le, mert szerintem a te párod is foggal-körömmel ragaszkodik a már megszokott kis "gyerekkori" életéhez, és képtelen az önállósodásra. Amit én nem ítélek el, mert vannak ilyen embertípusok is (lásd sógoromék és nem bántom őket mert mindkettőjüket szeretem), viszont azt be látni hogy csak időhúzás egy ilyen emberre alapozni.

8.09-es vagyok!

Ez lemaradt a végéről!

29/L

Egy tuti: a saját magányos életformáját jobban kedveli, mint a veled való élet gondolatát. Nagy bátorság ilyenre alapozni a jövődet. Tényleg Ő a "Nagy Ő"? Le tudnád vele élni az egész életed?

Ha igen, akkor várj türelemmel. Ha ennél több kell, akkor lépj most, míg nincs nagyobb tétje.

Sajnálom! Sok sikert!

23N

Én maximálisan igazat adok neked, pláne akkor, hogyha megbeszéltétek, hogy a jövőben, hogy lenne célszerű az együttélést tervezni.

Azt gondolom, hogy kifogásai mindig lesznek és igen, nyilván félelmetes lehet a szülőktől meg a családi fészektől távol, dehát a felnőtt emberek mind kirepülnek előbb-utóbb.

Szerintem ő még nem felnőtt - érzelmileg sem - és ha nyaggatod, csak rosszabb lesz. Nagyon jól ráláttál már arra, hogy merre kellene indulnod, de nyilván neked kell döntened.

Szerintem az nem baj, sőt éppen hogy pozitívum, ha tudjátok tisztázni, hogy a kapcsolatban is szüksége van időnkénti egyedüllétre. Ez tehát szerintem jó. Ezt tudomásra kell hozni és tudomásul kell venni.

Ami viszont rossz, az, hogy aki szeret valakit, vele akar élni, lakni.

Ez a kettő nem kellene ellentétes legyen .

Valamiért az a gyanúm, hogy jobban szereti a függetlenséget, önmagát, anyuci kiszolgálását.. . mint téged.

Szeretném ha tévednék, de gondold végig!

Lehet tovább kell lépj, mintsem elvesztegeted rá a fiatalságod és évek múlva fogsz döntést hozni.

Igen, neki kényelmes, hogy van egy "biztos lyuk".

Hülye lenne magára "terhelő vallomást tenni". Szexért szerelmet hazudni nem újkeletű dolog.

Így van egy barátnője, aki néha társaság, néha szexpartner, de csakis akkor, amikor neki éppen kénye-kedve úgy tartja.

Ezt az állapotot úgy tudja konzerválni, hogy próbál téged megnyugtatni és biztosítani az állítólagos szeretete felől.

Lehet, hogy nem is hazudik azzal, hogy szeret. Én is szeretek sok embert, de nem vagyok beléjük szerelmes és nem érzek mély kötődést. A fokozat nem mindegy.

Gondold végig logikusan: ha a fentieket őszintén bevallaná, akkor mi történne? Az érdekeivel ellentétes dolog. Így téged tud kábítani azzal, AMIT HALLANI SZERETNÉL. A jelek szerint eddig bevált, mert téged megnyugtatott, hogy "azt mondta".

Ne tessék ilyen természetesnek venni, hogy az emberek igazat mondanak.

Van egy jó mondás: "Nehéz hinni valakinek, ha tudjuk, hogy mi az ő helyzetében hazudnánk."

1. Csak akkor hajlandó veled összeköltözni, ha már rendes állásod van - anyagias (azért nyilván diákként is kaptál innen-onnan pénzt, plusz ugye ott a diákmunka)

2. Két év után is korainak érzi - elég gáz, biztos vagy benne, hogy komolyan gondolja veled?

3. Inkább a szüleivel él, mint a barátnőjével 29 évesen - no comment...

4. Fél, hogy rátelepszel - ha igazán szeretne, ezen tuti nem rágódna ennyire, szerintem.

5. Ha egy kapcsolat nem működik túl jól, tény, hogy az összeköltözés után hamar tönkremehet - vagyis ő nem tartja elég jónak a kapcsolatotokat? Elgondolkodtató.

Én komolyan átbeszélném ezt vele, és ha nem közelítenének az álláspontok, otthagynám. Ne hagyd, hogy szórakozzon veled.

23/N

Ugyanilyen volt az exem!

Csak annyi különbséggel, hogy ő már albérletben lakott egy másik sráccal, szülőktől távol.

De szintén nem akart összeköltözni, mondván kell neki a szabadság, nem lehetett vele a kapcsolatunkról érdemben beszélgetni.

A vége az lett, hogy 3,5 év után összeköltöztünk (egyébként addig is talán heti 1-2 nap kivételével mindig együtt aludtunk), aztán 1 évet bírtunk. Majd újra előtört belőle a szabadságvágy, hogy ez nem az ő élete, alkalmatlan rá, stb stb.

Aztán vége lett.

Szóval én nem pazarolnék rá több időt a helyedben (én már ugye megtettem, mostani eszemmel és tapasztalatommal nem tenném meg)!

Kedves Kérdező!

Tudom, már régi a kérdés... Én viszont most kerültem ugyanebbe a helyzetbe. A soraid kb. olyanok, mintha én írtam volna. Nem tudom, hogy figyeled-e még az itteni bejegyzéseket, de ha igen, kérlek írd le, hogy hogyan alakult a későbbiekben ez a helyzet. Változott valami? Összeköltöztetek végül? Szakítottatok? Eszméletlenül érdekel, hogy miben sikerült végül megállapodnotok!