Az apa nélkül felnőtt gyerekre mekkora hatással van, hogy apa nélkül nőtt fel?

ja igen, én aki írtam, hogy teljesen apa anélkül nőttem, mégis kaptam apa képet, mégpedig a nevelőtatámét.

Egyszerűen imádtuk egymást, tiszteletem és szót fogadtam neki.

Ő lett a férfi példaképem. Férfias volt, mégis pedáns, fizikai munkát is végzett, de száraztésztát is csinált:-)

Dolgozott is, mégsem volt fáradt játszani velem.

Imádtam, az Isten áldja meg, azóta sem láttam, de még csak nem is hallottam ilyen féfiról.

A párom apa nélkül nőtt fel (bár ismerte, szinte 13-14 éves koráig alig látta), de rá nagyon rossz hatással volt (és a bátyjára is), gyerekként nagyon rosszak voltak és rengeteg volt velük a probléma. Ma már többet találkoznak (3-4 havonta), de lehet érezni köztük valamiféle tartást, mintha félnének jó kapcsolatot ápolni egymással..plusz a párom gyakran mondja, hogy neki nagyon hiányzott, hogy legyen egy apja, akivel tud barkácsolni, mászkálni, megvitatni a fiús témákat, stb. Ezenkívül úgy gondolja, hogy talán jobban alakultak volna anno az iskolai dolgai (is), ha van egy apja, aki kicsit szigorúbban fogja őt..

Mondjuk szerintem megoldható a dolog, de az egyértelmű, hogy egy anya ne próbáljon meg apa is lenni egy személyben, mert 1.nem fog menni, 2.hosszútávon kimerítő (és még beteges is). Ha figyelsz a gyerekre, és elég szeretetet kap (persze nem kell megfojtani), akkor még lehet belőle normális ember.