Az apa nélkül felnőtt gyerekre mekkora hatással van, hogy apa nélkül nőtt fel?

"ha az anya el tudja játszani az apaszerepet is, akkor nincs nagy kár,"

Tudjátok az a nagy baj, hogy már olyan ritka az a család, ahol apa is van, ráadásul nem is alkoholista, nem is vált el, nem is veri a családot, hogy el sem tudjátok képzelni.

Tisztelet a nagyon kevés kivételnek

Én azt figyeltem meg, hogy az apa nélkül felnőtt fiúk lányosabbak, finnyásabbak, kényesebbek, de egyben udvariasabbak, igényesebbek is, ez mindenképp jó dolog. És sokszor jobban tudják, mi kell egy nőnek, hogyan kell velük bánni, ami dicséretes. Persze az elején felsorolt tulajdonságok néha idegesítőek. Tehát összességében finomít rajtuk, ha nincs a mindennapjaikban, a közvetlen közelükben férfi.

Lányoknál nem tudom, milyen hatása lehet, talán illúzióik vannak arról, milyen is egy férfi, ugyanolyan figyelmesnek képzelik őket, mint amilyenek a nők. Persze általánosságban.

Az én apám velünk élt, de sosem foglalkozott velünk. Oviba a nagyi jött értünk, anya megállás nélkül dolgozott, hogy megéljünk, amikor apám hazaért, odaszaladtunk hozzá, megmutatni, mit rajzoltunk az oviba, a nagyi meg rendszeresen elrángatott minket, hogy "apa fáradt, hagyjától békén". Így teltek az évek, velünk zajlott az élet, ő meg ült a TV előtt. Idén már azt sem tudta, mikor van a szülinapom, tehát lényegében nekem sem volt apám.

Megszületett a lányunk, és amikor a férjem megkérdezi, jó apa-e, könnyezek, és azt mondom, nem tudom, mert nem tudom, mit kell egy apának csinálnia. Mindent egyedül akarok megoldani, és ez nyilván nem jó.

Szóval elég jelentős hatással van egy gyerekre.

20/L

Én apa nélkül nőttem fel lányként, és nekem se hiányzik, mivel nem tudom mi az, hogy apa. Azt mondják az egyedülálló szülők gyerekei korábban érnek, és ezt én is így látom. Én 12 évesen nem Brad Pittről álmodoztam, hanem hogy saját konyhám legyen, jöjjenek a levelek a postaládámba (amit ma már utálok, fújj fújj csekk:) Ennek gondolom az az oka, hogy a szülő jobban bevonja a gyereket a napi dolgokba, neked mondja el, hogy most erre vagy arra nincs pénz stb.

A történelem megismételte önmagát, az én fiam is apa nélkül nő fel, és mivel ő ellentétes nem, én látom hogy neki kellene egy férfi kép. Anyunak számtalan próbálkozását láttam, nem talált normális társat gyerekekkel, és én is hiába keresek, nagyon éretlenek a mai férfiak. Megkockáztatom, hogy még én is férfiasabb vagyok náluk (nem kinézetre persze).

Mindamellett, hogy voltak rázós időszakaim szerintem talpraesett és önálló ember lett belőlem apa nélkül is, de szó ami szó nehezen találok megfelelő párt. A fiam is kreatív és életrevaló gyerek. Még évei vannak 8.-ig de már most foglalkoztatja, hogy hol tanuljon tovább, mikor lesz fizetése, mi legyen belőle az életben, hol dolgozhat. Pedig nem élünk rosszul.

Én is apa nélkül nőttem fel, anyu egyedül nevelt, sosem volt kapcsolata apu után.

Én azt tapasztalom, h fiúsabb voltam, sokkal gyakorlatiasabb, hiszen nekünk kettőnknek kellett mindent megoldani, nem okoz gondot, ha szerelni kell, a múltkor simán összeraktam egy kisszekrényt, anyagi dolgokban is sokkal realistább vagyok, mint a férjem, akit fél gyerekkorában az apja, utána pedig az anyja nevelte.(11 volt, mikor az anyjához költözött).

Hiába látott férfi példát, mivel az apja egy agresszív, "macsó" volt, ivott, csajozott, így a férjem elnyomásban élt.

Nekem nagyon hiányzott apu, életemben egyszer találkoztunk, már felnőtt voltam.

Sokat sírtam, vártam őt, mindig azt képzeltem, h bejön a suliba értem, és soha többé nem hagy el.

Súlyos dolgok ezek, de már túl vagyok rajta, de biztos, h sokkal úgymond férfiasabb férfit választok magamnak páromul, ha lett volna apám. Így elég sok minden az én vállamon, a férjem nem is képes, és őszintén nem is nagyon akar tipikus, határozott férfi lenni.