Az apa nélkül felnőtt gyerekre mekkora hatással van, hogy apa nélkül nőtt fel?

Nem teljesen klappol ide a válaszom, de azért írok. :)

Én 3 éves voltam, amikor a szüleim elváltak, apukám pedig külföldre ment. Én ismerem apukámat, találkoztam/találkozom is vele, de kiskoromban ez éves szinten összesen 1-2 hetet jelentett, szóval nem lehet mondani, hogy apaképpel nőttem fel - sőt, kiskoromban sokáig felém sem nézett.

Anyukám mindent megadott nekem, lelkiekben és anyagilag is igyekezett - persze ésszerű kereteken belül.

Velem mindösszesen annyi történt, hogy korábban értem lelkileg, mint mások - nem tudom, ebben mennyi szerepet játszott apukám esetleges hiánya. A kisebb kamaszos zökkenőkön nem volt velem probléma, nem is voltam igazán bulizós, nem ittam és drogoztam, nem váltogattam a fiúkat - ami azt illeti, későn is kezdtem a fiúzást. Hozadéka annyi lett, hogy sokat foglalkozom pszichológiával, az emberi lélekkel, ebbe a szülőkkel való kapcsolat működését is beleértve, szóval talán majd egyszer még köszönetet is mondhatok ezért.

Jelenleg tanulok, főiskolás vagyok, tartós kapcsolatban élek, sokat olvasok. Ez lett belőlem.

22/L

Szerintem erre nehéz választ adni.

Én apa nélkül nöttem fel és nem tudom megmondani milyen hatással van, mivel nem tudom milyen lehet apával felnöni.

Az sem tudja megmondani milyen apa nélkül felnöni, aki normális családban nevelkedett, mert fogalma sincs róla.

"milyen férfi példa? A hazai családok nagy többségében nincs férfi példa, több okból sem (pia, halál, válás, stb.). Mégsem lettek buzzancsok, vagy lelki sérültek a pasik."

Akkor nézzél szét, milyen mélyen lelki sérült rengeteg ember.

Én apa nélkül nőttem fel de még villanásnyi képekben emlékszem rá. Abban viszont biztos vagyok, hogy más ember lett volna belőlem, ha nem hal meg 7 éves koromban. Érdekes módon arra emlékszem, hogy akkor más ember voltam, nagypofájú és elevenebb, bátrabb mert tudtam, hogy az én erős apukám úgy is megvéd mindentől. Később viszont a depire hajlamos anyán és a többi nagynéném hatására ez elmúlt és visszahúzódó, csendes lettem.

Bele sem merek gondolni hol tartanék az életben ha még velem, velünk lenne. :)

Kell a gyerekeknek mind a két nem. Nem az, hogy hogy a francba csajozz, ez senkit se érdekel amíg nem akarsz családot alapítani. Aki nem lát család modellt, az kínkeservvel találja meg a jó utat... Tudom, mi most ezzel szenvedünk, két csonkacsalád csemetéi vagyunk, és frankón nem tudjuk mik a tipikus női és férfi szerepek egy házasságban, mert mind a kettőnknek hiányzott ez.

Sem én sem a férjem nem láthatta milyen is egy CSALÁD!

/amíg csak randik voltak addig mentek is a dolgok, külön lábakon is megállnánk, de együtt mégsem megy. és ha már sok párral megbuktunk, akkor a hiba nálunk van.../

Minket is apukánk nevelt fel, és pont úgy van, ahogy előttem itt azt valaki írta: megtanult főzni, varrni, leckét csinált velünk... Semmiben nem szenvedtünk hiányt, nem lett semmi bajunk, nagyon boldog gyerekkorunk volt.

Az egy tévhit általában, hogy egy férfi erre nem képes, de örömmel látom, hogy nem csak mi vagyunk ilyen helyzetben. :) (Mielőtt valaki félreérteni: véletlenül sem annak örülök, hogy más is anya nélkül maradt, hanem annak, hogy vannak apák, akik ezt ilyen ügyesen megoldják!)