Gyermeket várok, de nem szeretem már az apját. Kérdés: ne féljek, hagyjam el, szüljem meg egyedül és keressek egy nekem valóbb társat, aki szereti majd a gyereket?

Szia!

Az irasod alapjan Edesanyam pont olyan,mint Te, es jomagam is. Nagyon erzekeny lelkivilaggal rendelkezhetsz, es ennek meltan az abrandozast sem veted meg. Sajnos nalunk ez kifejezetten igaz: "Az almodozas az elet megrontoja!" Ezzel nem lebeszelni akarlak,hogy ne hagyd el, csak valoszinunek tartom,hogy az elet mas teruleten is ilyen vagy,amellett,hogy tudsz nagyon kitarto lenni,mi is ilyenek vagyunk.

Elmeselem a mi sztorinkat,hatha ez erot ad:

Anyukam nagyon fiatalon teherbeesett meg gyerek volt, fel evet elt apukaval,aztan elhagyta, tehat kb a testverem fel eves volt ekkor. Utana volt meg 1-2 "tarsa" mire megtalalta, az apukam. Addigra a noverem mar 5eves volt. Mondjuk az meg mas vilag volt,mert anyum erettsegi nelkul TISZTESSEGES,bejelentett,adozott,ketkezi munkaval tartotta el tizeneveskent,nem csak magat,de a nagymamat,es a gyereket is. Apum sajatjakent szereti a noverem,sot lehet emiatt,de meg anyu szerint is,pozitiv iranyba kivetelezik vele. Lehet ez ritka,sot apum testvere az ellentete,meg a sajat gyereke utan se fizet, de nalunk igy volt. Kifizette az osszes iskolajat,gyerekkent mindent megkapott, sot allast szerzett neki. Mikor nagyobbak lettunk mi is rajottunk,hogy apunk folyamatosan csalja anyunak,nem 1-2x,evekig,sot ma mar evtizedekig. Anyu is rajott, mi mar felnottek voltunk,de olyan lelkivilaggal,mint anyum,es jol erezte,hogy mivel meg egyutt lakunk,megsinylettuk volna. Nem hagyta el, mara sok ev vita utan,ugy nez ki nincs tobb megcsalas,bar az ember sose lehet ebben biztos. Mindenesetre anyumnak egy sulyos betegsege lett,es apum apolja,ujra tudnak nevetni. Pedig a nok 99% tuti elhagyta volna. En kulfoldre koltoztem,es most a sok bajban,valahogy meg osszetartobbak lettunk. Oszinten megmondom,hogyha le kellene merni,hogy 25 evem alatt mennyit beszelgettem apukammal, es ebbe a "hello,szia, hogy vagy?"-ot is bele kellene erteni, akkor nem tulzok,ha azt mondom, 2 oranal tobb biztos nem jott volna ki. Igen,jol gondolod, volt,hogy evente 2-3 sziat engedett el. O ilyen. Regen meg gyerekkent is akartam ezen valtoztatni, valahogy a kozelebe ferkozni,sokat sirtam,de nem ment,mara mar elfogadtam,de nem volt egyszeru. O dolgozott rank,hozta a penzt, es probalta megterementeni a biztonsagot az anyagi oldalrol,anyukank szeretett minket es hozta a lelki biztonsagot. Ma a batyam fogorvos,en gyogyszeresz. Es most,hogy vegig gondoltam az eletunket, ha apu es anyu nem marad egyutt,talan nem is tanulunk tovabb,de ha igen,akkor se ezeken a szakokon. Mara mar megertettem,hogy amit regen ugy gondoltam nulla, marmint amit apu ad, tobb, mint sokak apja valaha adott nekik, mondom ezt ugy,hogy mi tenyleg soha 1x sem beszelgettunk tobbet 10 percnel.

Hogyan hathat a gyerekre?Gondold végig mindkét alternatívát.

1. a vér szerinti apjával maradsz,ami anyagilag "biztos" jövőt teremt nektek,de egy kisbaba megnehezíti az amúgy is döcögős kapcsolatotokat,fáradtak lesztek,egyre több lesz a veszekedés és egyre nehezebben oldjátok meg a problémáitokat.mindannyian kikészültök,türelmetlenebbek lesztek a babával is,vagy csak szimplán érzi rajtatok,hogy valami nem oké,emiatt majd később,olyan 2-3 éves korában frusztrált lesz,vagy visszahúzódó és emiatt nehezen beilleszkedő vagy sírós és verekedős,ami miatt szintén nehezen illeszkedik majd be pl az oviba.

Kis szerencsével,a baba megszületésének hatására az apja észhez tér és rájön,hogy változtatnia kell magán,de ahogy leírtad a jellemét,ez kevésbé valószínű.

2.Segítséget kérsz,ha van valaki,aki tud segíteni;lesz pár nehéz éved,de nyugalomban és örömben fog telleni,majd találsz egy pasit,aki minden téren megfelel és harmónikus lesz a kapcsolatotok.

Ha a gyerek azt látja,hogy az anyja boldog,nyugodt,akkor ő is nyugodt.De könnyebb neki abba születni,hogy Anya és Apa nem élnek együtt,mint a mindennapos veszekedésekbe,és végignézze amíg el nem váltok.Szóval szerintem ha van egy kis segítséged rokon,barát,akárki,akkor egyedül,mert pénzzel nem tudod megvenni a gyereked boldogságát.

Nem akarlak megbántani, de ezt írtad:

"Talán beképzeltnek tűnik, de tudom, hogy vagyok olyan ember és nő, akit gyermekkel is IGAZÁN, őt magát látva-ismerve tudna szeretni egy finomlelkű, de azért a világban is helyet találó, értékes férfi."

Szerintem vedd számításba, hogy gyereke nélkül sem sikerült egy ilyen finomlelkű, világban helyet találó, értékes férfit összeszedned, akkor gyerekkel még úgyse fog menni.

Ha ennyire nem tudod elviselni, akkor nincs értelme tovább együtt lenni.

Családba is van ilyen "pár" nem házasok, ha nem lenne a gyerek már nem lennének együtt. Az apuka csalja az anyukát. Az anyuka annyira nem szereti az apukát, hogy a szülés óta nincs is nem életük, a gyerek meg lassan 3 éves lesz

El kellett volna vetetned:(

Ennek így semmiértelme, és kicsi az esélyed, hogy így valaki fog szeretni hogy a gyerek a hasadban van.

A párod hány éves?