Aki egyedül neveli a gyermekét, hogy áll ehhez?

Èn nem vagyok egyedülálló, de azt gondolom te valahogy most nagy elutasításba vagy, mondjuk nem érzed hogy akadna megfelelö a gyerekednek 8mindenki a legjobbat akarja a gyerekének).

de ha férfi elfogad a gyerekkel együtt akkor szeretni fogja a gyereket mint a sajátját. tudod örökbefogadott gyereket is lehet sajátként szeretni, ha a szülök késszek rá.

nekem párom nagyon elfogadó és ha lett volna már gyerekem, most ugyan úgy szeretné azt a gyereket is.

Desógorom (párom tesója) hiába gyerekorvos, ö sohasem lenne képes elfogadni más gyerekét. 28 éves és mondjuk úgy párkeresésben van,ezért sokszor felhozom neki az elvált nöket (mert ugye 30-al elkezdenek az emberek elválni és itt ott már gyerek is van), és akkor mondja hogy neki más gyereke nem kellene.

Na de ha megtaláltátok egymást az újapuval akkor tessék rendesen átbeszélni még a kapcsolat elején a nevelési elveket. mit gondol ezekröl a dolgokról. és ha megegyeztek akkor ezt erösen mutatni a gyerek felé is.

Szia!

Nekem a sógornőm van ilyen helyzetben. A házasságából született egy kislánya, minden rendben volt a férjével, de ő válni akart, mert nem szerette. Aztán megismerkedett egy új férfivel, nagyon rendes volt, szerette a kislányt, noha nem az ő gyermeke volt. Még mi is csodálkoztunk, hogy milyen jól elfogadja a gyermeket. Aztán teltek az évek, és egyre inkább idegesítette őt a gyerek, ha rosszalkodott. Erre az is rátett egy lapáttal, hogyha rámert szólni a gyerekre valamiért, akkor a sógornőm támadta, hogy hagyja békén, nem az ő gyereke. Persze, amikor pénz kellett, akkor az ő gyereke volt.:) Aztán ismét teherbe esett, de a pasi 4 hónapos terhes sógornőmet elhagyta. Akkor nagyon megsajnáltam, mert két gyerek lett két apától, de apuka egy sincs. És így nehéz neki most egy új párkapcsolatot kialakítania.

elsö vagyok

rólad dédnagyanyám jut eszembe aki terhes volt nagyanyámmal mikor elment a frontra a férje és többet nem jött haza. 4 gyerekét egyedül nevelte, és azt mondta nem megy mégegyszer férjhez mert nem akarja hogy bárki megverje a gyerekeit.

szerintem te se nagyon kerezsd az igazit, mert félö hogy csak a leendö párodnak lenne nehéz, mert neked a hozzá állásod ellenkezik vele.

amúgy a régi világban ugyna ez volt, cska ott nem elváltak hanem meghaltak korán az emberek és egy család nem tudott meglenni a másik fél nélkül.

ha egy férfinak meghalt a felesége és ott maradtak a gyerekek gyorsan feleséget kellett néznie aki felnevelte neki a gyerekeket.

szia

én egyedül nevelem a most 5 hónapos kisfiamat és a következőket tudnám válaszolni a kérdéseidre a saját véleményem alapján:

- én nem a másik férfinek szültem gyereket, hanem szültem egy gyereket, mert szerettem volna a babát

-az hogy a gyerek apja mennyire marad része az életeteteknek elég változó, nálunk például szülést előtt 1 hónappal kiment külföldre és azóta egy sms nem jött, az se érdekli, hogy megszületett-e, él-e, egészséges-e a fia. Úgyhogy a vele való kapcsolattartás nem jelenthet gondot egy új kapcsolat kialakításában. Ettől függetlenül szerintem egy intelligens új társ simán megérti, hogyha a biológiai apuka része az életeteknek a gyermek kapcsán.

-sokan mondják most, hogy egyedülálló anyuka lettem hogy:

"Na, most aztán már nem lehet olyan válogatósnak lenni!"

hát én ezzel nem igazán értek egyet.SŐT! azt gondolom, hogy pont most kell csak igazán megválogatni, hogy kit engedek közel magamhoz mivel:

1. csak olyan jöhet szóba (komoly kapcsolatként) akit a gyermekemhez is közel tudok engedni, olyan értékekkel rendelkezik amik példát mutatnak neki, és ebbe bele tartozik az is, hogy kötődik hozzá, szereti, segíti - nem feltétlen a fiaként, de mint gyermek, későbbiekben esetleg barát (ahogy fennt is írták már)

2. attól hogy egyedülálló anyuka vagyok sztem nem lettem rosszabb nő, sőt. Igazából úgy érzem bebizonyítottam (ha csak magamnak is) hogy még egy szerepben helyt tudok állni. Hogy magam hozok döntéseket és ezekért felelősséget tudok vállalni. Elég erős és bátor vagyok ahhoz, hogy boldogságban egészségben felneveljem a gyermekem.

Amúgy meg szerintem érezni fogog, hogy mikor jön el az ideje egy új kapcsolatnak. Én valahogy úgy gondolom, hogy akkor leszek nyitott rá, amikor az erre fordított időt nem érzem úgy, hogy a kisfiamtól venném el. Ez mivel még öt hónapos, nem most lesz. Most másnak van itt az ideje...de ettől hiszek benne, hogy egyszer a mi kettősünkből édeshármas lesz :)