Van aki egyedül neveli gyermekét? Vagy babáját?

Két barátnőm is van, akik egyedül nevelik a gyermeküket. Egyikük kisfia 3 és fél, másikuk kisfia már 4 és fél éves. Csecsemőkoruk óta egyedül vannak velük. Én úgy látom, elég nehéz, leginkább azért, mert nincs mellettük senki, aki időnként egy-egy feladatot átvesz. Mi férjemmel együtt élünk kis családként kislányunkkal, de így sem egyszerű mindig. A gyermektartás egy gyermek esetén az Apa nettó fizetésének 20%-a, asszem. Ezt csak barátnőimtől tudom, nem is biztos, hogy jól jegyeztem meg. Az egyiküknek akad is ezzel gondja, mert a kedves apukának nincs hivatalosan kimutatott, állandó jövedelme. Mindenesetre, röviden, tömören, elég fáradtak mindketten állandóan, az élet legnagyobb öröme számukra általában egy jó alvás, amiben nemigen volt részük az elmúlt években.

Én teljesen egyedül nevelem, most 10 hónapos kicsimet. Se szülői segítség, semmi, az apja hónapokig rá sem néz, fizetni még nem fizetett semmit. Könnyebb lenne segítséggel az kétségtelen, de szervezés kérdése. Nem lehetetlen, és nem is szörnyű. Ahogy előttem írták vannak nehezbb napok, pl front, akkor ő is nyűgősebb, meg én is. Van amikor fáradt vagyok, és szívesen rábíznám valakire egy kicsit, de másnapra kialszom magam. Ahogy sokszor másokat hallok panaszkodni, hogy milyen fáradt, meg mennyit sír a gyereke,egész éjszaka nem alszik, meg mennyire nincs ideje semmire,pedig ott a férj, anyós, anya stb, hát én egyedül sem érzem ennyire nehéznek. Igaz szerencsére nem sírós, angyali baba. Nekem az egészben az a legnehezebb, hogy az apja nélkül fog felnőni a drágám, és nem tudom hogyan fogja ezt lelkileg feldolgozni.