Gyamügy vagy birosag? Kisfiam elment az apjaval, meg a mostani baratnöjevel nyaralni egy hetre.

Túlreagáltad.

Meg tudlak érteni, nyilván nem feltétlen szimpatizálsz a férjed új barátnőjének családjával. Így sokkal rosszabb színben látod a dolgokat, mintha nem lennél érzelmileg érintett. Verébre lősz ágyúval. A fiad szótlansága a váltás miatt van, az elszakadás miatt. Az enyémek is mindig ilyenek voltak, mikor a mamáéktól hazakerültek. Nincs semmi baja.Két nap múlva a régi lesz.

Nem kell megijeszteni!

[link]

"Az óvodáskorú gyermeknél olyan szexuális megnyilvánulások is jelentkeznek, amelyek társas viszonyt feltételeznek (heteroerotika). Ilyen pl. a saját meztelenséggel kapcsolatos viselkedés, aminek két fő formája: a magamutogatás (exhibicionizmus) vágya és öröme, valamint a szégyenlősség (rejtőzködés), amely az előbbinek túlkompenzálása vagy reakcióképződménye. Mindkettő jellegzetesen emberi, nem veleszületett, hanem tanulással szerzett viselkedési tendencia. A szégyenlősséget különösen könnyen megtanulja a gyermek, ha a szülők maguk is szégyenlősek, ha otthon is tilos a meztelenség.

A mások meztelenségére irányuló kíváncsiság kielégítésének két fő módja: mások megfigyelése és a szóbeli közlések útján beszerezhető információk. Kielégítő magyarázat hiányában a testi különbségek megfigyelése szorongást okozhat. A szülő zavarba jövése, titokzatoskodása vagy haragja, a kitérés, az elégtelen vagy hamis magyarázat elveheti a gyermek kedvét a kérdésektől. Ugyanez áll a gyermekek eredetére és születésére irányuló első kérdésekre is, amelyek szintén a 4. életév körül jelentkeznek.

A heteroerotika fejlődésének legfontosabb területe a hasonló korú társakkal folytatott erotikus játék és kommunikáció. Ennek előfordulási aránya fokozatosan emelkedő tendenciát mutat. (Tehát nem igazolódott a S. Freud által feltételezett „latencia periódus”). A résztvevők nincsenek mindig tudatában a játék szexuális jellegének. Legismertebb formájuk a „papás-mamás” és a „doktor játék”: lényegük a nemi szervek megtekintése vagy megérintése.

Eleinte minden gyermek elsősorban az anyjával azonosul. A nemi azonosságtudat kialakulása folytán aztán a fiúknak át kell állniuk az apára. Ám, ha a fiú azonosul az apjával, akkor azzal a nemi szereppel is azonosul, amit az apa az anyával szemben gyakorol. Így a fiú az anyjával is „férfiként" próbál viselkedni. Ez a hozzá való érzelmi viszonyának gyakran kifejezetten erotikus színezetet ad: a fiú esetleg valósággal szerelmes lesz az anyjába, s féltékeny lesz az apjára. Ezt a drámai konfliktust nevezte Freud Ödipusz-konfliktusnak. Ma már úgy tűnik ugyan, hogy ez nem általános lélektani törvényszerűség, de előfordulhat. A lényeg az, hogy a gyermeknek meg kell tanulnia a vele azonos nemű szülő nemi szerepét, de azt is, hogy lemondjon a nemi szereppel járó, felnőttes kiváltságokról, s elfogadja saját, gyermekies nemi szerepét. Ennek óriási szocializációs jelentősége van."

[link]

[link]

Most már ne foglalkozz ezzel!

A te ijedtséged nagyobb kárt okozhat benne, mint az az ártatlan kis játék.

A hatéves kislány (és a négyéves fiú sem) nem gondolt semmi rosszra.

Majd máskor kapjanak külön ágyat. Ezért szoktak külön sz

Hát én azt mondom, hogy vidd el gyerekpszichológushoz ha úgy látod nem változik meg a gyerek egy idő után.

Majd ő megmondja hogy volt e valami vagy se, meg ha igen ez mennyire mély a gyereknél, és hogy kiheveri, vagy csak hirtelen érte.

Sajnos nagyon nehéz ügy ez!

Persze a kislányt úgy sem tudják megbüntetni, meg hát miért is, hiszen nem tudja mit csinál(t), ha csinált.

De az anyukájával is el lehet beszélgetni, hogy nem mindent kéne a gyerek előtt csinálni, vagy nem mindent engedni nézni a tv-ben, mert vhol csak látta a kislány, ha úgy volt.

A másik meg hogy ha tényleg volt ilyen, vagy valami és a gyerekre ilyen nagy hatással volt, akkor apukával meg kell beszélni, akár pszichológius véleményét bemutatva és akár jogi úton, hogy ne vigye oda a gyereket, legalább egy darabig.

Az apa is kicsit elgondolkodhatna a dolgon, mégha nem is volt esetleg semmi akkor is, hiszen lehet neki semmi, de a kisfiának lehet nagyon sok. Még ha kevesebb is történt.

Lényeg hogy ne menj el a téma felett, de túlzásba se ess. figyeld a gyereket és meglátod túl van rajta, vagy baj van. Akkor vidd ahova kell és majd látod mi hogy alakul, ki mit javasol.

Meg próbálj beszélgetni sokat a gyerekkel és látod hogy mit mond. Vagy esetleg adj mégegy esélyt és mond meg a fiadnak hogy ha még egyszer ilyen előfordul azonnal szóljon a felnőtteknek. bár lehet nem merne.

Vagy találkozzatok a kislánnyal, jöjjön hozzátok és meglátod a kisfiad hogyan reagál rá. Abból sok minden kiszűrhető. Mert gondolom ha a te kisfiad elment velük ők is megengedik hogy eljöjjön hozzátok a kislány. Igaz nem vagy neki senkije, de pl rá lehet fogni hogy a kislány hiányzik a fiadnak vagy ilyesmi, vagy kereste stb.

Én nem mennék sem gyámügyre sem bíróságra,de apukával alaposan elbeszélgetnék,hogy az új családjában mi a módi.

Mert ha a Te fiadat is érinti ez,ugyanis érintkezik az új nő gyerekeivel akkor igenis közöd van hozzá.

Egyébként akik azt írják anyuka túl reagálja,az hagyja ezt a saját gyerekével.Nem azt írta egyszer előfordult,hanem "esténként levette a fiam bugyiját,és a kukijával játszott"Ez már nem ugyan az,mint amit természetes kíváncsiságnak nevezhetünk.És ha a gyereket zavarta,vajon miért nem szólt az apjának ha a kislány nem hagyta békén?Azért ez jó kérdés nem?Ha bizalmas jó kapcsolata lenne az apával akkor tudna róla,és nem az anyáról feltételezné azt,hogy Ő találta ki.

Hát én egy jó darabig nem engedném a gyerekemet oda,hanem jöjjön az apa látogatni.Ha nem felel meg ez így neki,akkor természetesen jogi útra vinném az ügyet,de a gyerekemet akkor sem hagynám.