Ha a szüleimre nem számíthatok, kikre? Milyen sors vár rám ilyen családból?

Ilyen családból mielőbb le kell lépni,akárhogy. Mert minél tovább maradsz mellettük, annál valószínűbb, hogy pont olyan leszel, mint ők.

Az én szüleim ennyire nem gázak, de mostanában döbbentem rá, hogy tulajdonképpen annak, hogy most ott tartok, ahol, hatalmas szerepük van. Most a legjobb úton haladok afelé, hogy pont olyan életem legyen, mint nekik, pedig ettől menekültem világéletemben. De visszahúznak, borzasztó.

Menekülj, amíg lehet. Ha egyetemista vagy, halassz, dolgozz, szerezz pénzt. Így csak egy évet vesztegetsz el, de ha maradsz, akkor az egész életed!

Csak és kizárólag magadra számíthatsz, senki másra. Ez az első lecke, amit meg kell tanulnod az életben.

Mondom ezt 20 évesen úgy, hogy diákhitelből meg ösztöndíjból élek, és jó fél éve egy fillért se láttam a szüleimtől, még karácsonyra se...

Tudod úgy gondolom, hogy azért mert valaki csóró munkás, attól még lehet kiváló ember és kiváló szülö is.

A nagyszüleim az élö példák erre.

Papám erdész volt, mamám pedig javarészt otthon tevékenykedett, rendezte a kertet, etette az állatokat.

Sosem volt sok pénzük, nagyon egyszerüen éltek, de soha egy hangos szó nem hangzott el és csak szeretet áradt belölük.

Engem sem támogatnak a szüleim, pontosabban anyám, mert apu meghalt. 22 éves vagyok, most tartok ott, hogy továbbtanuljak, de mivel föiskolára nem jutok be, marad a szakma és igen, nézhet mindenki hülyének, de teljesen az az érzésem, hogy azért amiért nem lesz diplomám és ha nem lesz egy rohadt jól fizetö munkám senki maradok.

Miért érzek így?

Mert ezt pumpálják az emberbe minden oldalról!

Te is pont ilyen leszel.... már az is vagy.