Csak minket ver a sors ennyire?

Állandóan így van..Ha végre kezdünk fellélegezni akkor mindig beüt valami ami visszaránt minket a pocsolyába.

Otthon éltünk,dolgoztunk.Végre kezdtük a hitelt visszafizetni,és amikor az utolsó forint tartozást visszafizettük annyira örültünk neki,hogy meg is beszéltük a férjemmel,hogy pár hónapig továbbra is ugyanolyan szűkösen élünk,de a spórolt pénzből 7 év után elmegyünk valahová pár napra nyaralni..Még 2 hónap sem telt el a férjemet létszámleépítés miatt elbocsájtották a munkahelyéről..Megpróbáltunk csak az én fizetésemből megélni,és bár újra szűkösen éltünk,de kihúztuk valahogy..De beütött egy temetés.Meghalt az apám,és kölcsönt kellett felvenni hogy el tudjam temetni..Megint a béka segge alá kerültünk.Újra a nélkülözés,újra számolgatás,hogy miképpen boldoguljunk továbbra is.

Végre a férjem talált melót.Nem fizetett sokat de legalább kapott pénzt..Egy kicsit megint kezdett jól alakulni..De mielőtt mosolyoghattunk volna elvesztettem én az állásomat.A cégem csődbe ment.Elmentem takarítani,hogy fizetést kapjak..De egyre nehezebb lett.A hitellel elmaradtunk,és jöttek a felszólítások.Elkezdtük fizetni a részletfizetést..Majd meghalt a férjem apja.Újabb temetés,Ráadásul az Otp mintha fel sem fogta volna hogy az após halott folyamatosan küldte a hitele tartozásának kifizetését.Sőt a nyugdíjfolyósító intézet is zaklatott minket,hogy elküldtek még 3 havi nyugdíjat amit vissza kell adni..Hiába írtuk,hogy nem éltünk az apóssal egy fedél alatt,nem ismerjük a bankkártya kódját,így nem volt lehetőségünk levenni a pénzt sem..Mi az após halála után 2 nappal már hivatalosan is jeleztük az intézet felé hogy halott.(beküldtük a halotti anyakönyvi kivonatot)De nem érdekelte őket.Több mint 200 ezret követeltek.Bírósági ügy lett belőle amit hál istenek megnyertünk..De az Otp követelőzik még most is 11 évvel az após halála után..(már erőm sincs reagálni rá)

De az élet ment tovább,és a férjem újra állástalan lett..Annyira elkeseredtünk,hogy nem tudunk kimászni az adósságból,hogy úgy döntöttünk külföldre megy dolgozni.A nővérem adott kölcsönt,hogy a férjem ki tudjon menni.Nagy öröm,hogy 2 hét után talált melót..Ő kint,én otthon dolgoztam..Végre kifizettük az adósságot,és újra "nullán" voltunk..De 1 év távházasság nem a legjobb megoldás.Bolond lépés volt,de mi is kimentünk a fiammal együtt..De én nem kaptam melót,mert csak alapszinten tudom a nyelvet..Lakást béreltünk,mert három felnőtt (a fiam 16 éves volt) nem fér el egy szobában..(2 szoba bérlésért annyit fizettem volna ,mint amit a kis lakásra fizetünk..)

Végre kaptam egy part time takarítási melót..De alig dolgoztam amikor elküldtek,mert a cég másik városba költözött..Újra ott tartottunk ahol otthon.A férjem keres,de alig tudunk kijönni a pénzből..Tavaly hogy tudjuk fizetni az albérletet A hitelt vett fel férjem,és most ezzel szívunk..De végre kaptam munkát én is..Minden héten kaptam fizetést és kezdünk kilábalni a pocsolyából..De újra pofont kaptunk,mert jelezték,hogy a fiam iskolája idén már nem ingyenes,és fizetnünk kell.. 1400 fontot..

Megint szűkös idő jön..Ráadásul ebben a hónapban jelezték,hogy a cég ahol ügynökség által dolgoztam átvenne véglegesen..Nagy öröm ez,de ez nem jól jött most karácsony előtt..A heti fizetésnek vége,és legközelebb csak karácsony után kapok fizetést..MOst itt vagyunk,hogy kifizetjük az albérletet,és a suli havi részletét(meg az A hitelt)akkor karácsonyig van 100 fontunk....Megint a pocsolyában vagyunk..Miért vagyunk ilyen szerencsétlenek? Csak minket ver az isten bottal?? Már sosem adatik meg hogy nyugodtan éljünk??

Bocsi ha hosszúra sikerült,de ki kellett írni magamból..