Konfliktuskerülő pár. Hosszabb távon hogyan lehet elviselni?

Ha te a rosszfiús alkatot szereted (ez alatt feltételezem nem rosszfiút értesz hanem valakit aki akár rosszfiúkkal is képes szembemenni érted) akkor mit keresel mellette? Ja hogy ha nincs ló akkor jó a szamár is? Hát nem jó a szamár, annyi de annyi példa mutatja hogy soha nem sül ki semmi jó abból ha az ember alább ad az igényekből, mert abból csak a szenvedés jön meg a félrelépés.

"Tipikus konfliktuskerülő alkat, ha valami bajom van nem vigasztal, ha haragszom menekül, nem lehet még egy jót veszekedni se vele :)

Többször volt, hogy nem védett meg különböző helyzetekben.

Egyszer pl. az egyik barátja anyja ugatta le a fejem valami félreértés miatt, és ő még csak meg sem nyikkant..."

Nem igazi férfi, ismerve ezt az embertípust valószínűleg még saját magát se lenne képes megvédeni, de TE voltál az aki összejött vele. Az ilyen emberekről hamar kiderül hogy ilyenek, te mégis máig együtt vagy vele. Bár lehet hogy egész jól játszotta hogy mennyire férfias meg erős, hát most kipukkadt a lufi...

"Hosszabb távon hogyan lehet elviselni?"

Hosszú távon sehogy, rövid távon meg minek? Egy kapcsolat nem arról szól hogy olyannal legyek együtt akit képes vagyok elviselni (csak azok számára akik "ha nincs ló jó a szamár is" alapon gondolkodnak, de az ő kapcsolataik olyanok is...). Egy kapcsolat arról szól hogy olyannal legyek együtt akiben megvannak azok a tulajdonságok amik nekem fontosak a másikban (nálad pl. a férfiasság, és hogy biztonságban érezd magad mellette). Ha ezt nem találom meg a másikban akkor nyilván nem tudom szeretni se, ergo miért is vagyok még vele?

Kifogtál egy papucsnak valót. Ha nem szeretsz uralkodni egy kapcsolatban és irányítani, akkor bizony melléfogtál.

Sokan azt hiszik papucsférjet a nő gyárt, de nem így van, vannak erre hajlamos férfiak.

"Bukdácsolásból év végére szakmai versenyt nyert, leszokott a cigiről a piálásról, a bulizásról."

Megváltoztattad, és csodálkozol, hogy megváltozott?

Nekem volt egy ilyen pasim, kész voltam tőle. 5 évig voltunk amúgy együtt. Nekem, ha problémám volt, én elmondtam neki. Ő SOHA nem hozott fel velem szembe semmilyen gondot, mindig azt mondta, hogy nincs gond, őt nem zavarja semmi, jó vagyok így stb.

Majd egyszer, kb. 3 év után vmin nagyon kiborult a bili és akkor rám zúdított mindent, amik gyülemlettek benne. Pitiáner dolgok voltak kb. olyan, hogy miért nincs 2 fajta felvágott a hűtőben stb.

Mondtam neki, hogy ezeket nem szabad magában tartania, mert megmérgezi a kapcsolatot. Igenis mondja el. Ezek után sem mondta el a többi gondját. Eltelt újabb 2 év, a problémák velem kapcsolatban csak gyűltek a fejében, míg nem egy szép napon közölte, hogy ez a kapcsolat nem működik, neki már nem jó velem stb. Kicsit sem bánom, hogy így alakult a helyzet, de alakulhatott volna másképp is, ha meg lehet vele normálisan beszélni a dolgokat.

Vele sem lehetett vitatkozni, ha én mondtam valamit, az volt a válasza, hogy jó jó. Aztán megcsinálta újra és újra.

A férjem pont az ellenkezője, képes mindenért felhördülni, ez 100X jobb, mint az, ha nem szól semmit. Adott esetben kiabálunk egyet, 10 perc múlva pedig már semmi gond, nem gyülemlik bennünk a feszültség stb.

"nem lehet még egy jót veszekedni se vele"

Nektek nőknek ez létszükséglet?

" "nem lehet még egy jót veszekedni se vele"

Nektek nőknek ez létszükséglet?"

Látom megragadtad a dolog lényegét..