Meghülyült a nővérem? 34 éves, a pasija 20.

Nem hinném, hogy a nővéred egy holtomiglanholtodiglan kapcsolatot képzel el a sráccal. A komoly kapcsolatból úgy tűnik egy időre elég volt neki. Nyilván jól érzik magukat együtt, az ilyen kapcsolat általában a máról szól, nem a jövőről. Egy fiatalabb pasi, aki már igazából nem gyerek fel tudja dobni a nővéredet, amire most a legnagyobb szüksége van. Lehet, hogy vicces, okos, kedves, szórakoztató, szexi, lepedőakrobata, sármos, vagy bármi, ami tetszhet benne a tesódnak. Nem hiszem, hogy máris kinézte volna a következő férjét, emiatt ne aggódj.

Sok olyan kapcsolat van, amit a kívülállók nem értenek, igazából nekik nem is kell érteniük, elég ha a páros érti, a többiek meg elfogadják a döntésüket. Magasabb lány, más bőrszín, testi fogyatékosság, nyelvi nehézségek, egzisztenciális különbségek és még sorolhatnám, mi minden lehetne még.

Ha pedig valami véletlen folytán mégis tartós kapcsolat lenne belőle, akkor is inkább annak örülj, ha a nővéred ismét boldog, sőt, lehetsz még te is hasonló helyzetben. Szerelmesen minden másképp néz ki.

Nem hulyult meg, hanem vigasztalodik. Igy konnyebb neki feldolgoznia valast is, ami meg biztosan el benne.

Ne tegyetek semmilyen megjegyzest se ra, remelhetoleg baba nem lesz a dologbol, ez a lenyeg, amugy kicsit elszorakozgatnak.

A válásom után nekem is volt több 10-en évvel fiatalabb barátom. Tény, nem akartam őket bemutatni a családomnak, de nem csak a nagy korkülönbség miatt, hanem mert viszonylag kevesen tolerálják, hogy egy nőnek is lehet olyan korszaka, amikor nem vágyik másra, mint pár kellemes, boldog órára és ha azt egy fiatalabb, gondtalanabb pasitól kapja, hát legyen.

Abban egyetértek veled, hogy az ilyen típusú kapcsolatot nem kell feltétlenül bemutatni a családi ebédnél. Én fejezetten jól éreztem magam ezekben a kapcsolatokban, amik kb fél-1 évig tartottak, de nem láttam értelmét bemutatni a partnereimet szinte senkinek, mert még én magam se tudtam őket komolyan venni és ezek a kapcsolatok nem arról szóltak, hogy kínos szituációkba szerettem volna miattuk keveredni.

Ha a nővéred egy ilyen kapcsolatot komolyan vesz, akkor az valóban gond lehet és nagyokat fog csalódni, de ha helyén kezeli a dolgokat, akkor csak öröme lehet belőle.

35 éves nő vagyok.

21 évesen férjhez mentem, 25 évesen elváltam. Aztán csináltam olyan dolgokat, hogy jaj... így utólag legalábbis ez a véleményem.

32 éves voltam, mikor volt egy 21 éves barátom. Nagyon jól tudtam, hogy nem illünk össze, azt is, hogy nem fog soká tartani, de akkor épp ehhez volt kedvem.

Személyes tapasztalatból mondom neked, hogy ez nem más, mint a felszabadulás öröme. A nővéred megszabadult egy - mindegy milyen okból - de neki már terhet jelentő kötöttségből és most nagybetűvel írva és mondva ÉL.

Nyugi, "kinövi". De most ez kell neki. Fogadd el tőle, úgy mint apád. Anyukád majd megnyugszik. A nővéred meg idővel megtalálja az igazi párját.

Addig meg minek unatkozzon?