Vannak itt olyan fiatal párok, akiknél kisbabájuk születése után teljesen eltűntek a barátaik? Mi lehet ennek az oka?

Dehogy vagy rossz anya, ez ritka nagy hülyeség.

Szerintem ezerszer rosszabb, ha valakinek a gyerek körül forog minden másodpercben az agya.

Nekem is van olyan kisgyerekes ismerősöm, akivel egyszerűen nem szívesen találkozom. Pedig nekem is van gyerekem. Korábban, még tini korunkban voltunk igazán jóban, aztán évekig csak szülinapkor, meg egyéb ilyen alkalmakkor beszéltünk. Aztán, hogy gyereke lett, próbált közeledni, ami önmagában nem is baj, sőt, én is örültem neki, mert igazából nekem se nagyon vannak kisgyerekes ismerőseim. De egy idő után tényleg már nagyon sok volt, hogy semmi más téma nincs, mint a gyerek így, a gyerek úgy. Pedig már nem pici babája van, két éves elmúlt már az övé is. Pl. múltkor mondtam neki, hogy láttam egy nagyon jó filmet, neki is biztos tetszene, nézze majd meg. Erre annyi volt a válasza, hogy "jaj, mióta Jenőke megszületett, engem nem igazán köt le semmi ilyesmi". Hát most erre komolyan mit lehet mondani? Egyszerűen nem szeretek olyan emberekkel beszélgetni, akik valaha érdeklődőek voltak, nyitottak a világ dolgaira, aztán hirtelen és tartósan beszűkül a tudatuk.

És szeretném leszögezni, hogy ezt nem MINDENKIRE értem, hiszen ahogy fentebb is írtam, nekem is van gyerekem, meg amúgy is, azért persze találkoztam már olyanokkal, akikre ez nem igaz, de sajnos sokan tényleg ezt csinálják.

A másik ok meg szerintem az lehet, hogy egyszerűen nehezebb egy kisgyerekessel programokat lefixálni. Itt, az oldalon is számtalanszor láttam, hogy mennyire be tudnak sértődni némelyek, ha valaki úgy hívja el egy programra az illetőt, hogy inkább gyerek nélkül menjen.

Tény, hogy a kismamák zömének beszűkül a tudatállapotuk.

Nézd csak meg a "gyereknevelés/baba" topikot.

Ahogy #10 is írta, teljes agyi leépülés.

Elkezdenek csakis többesszámban beszélni. (Ez már a terhesekre is igaz) És képtelenek nem gügyögve beszélni. Még egymással is, felnőtt létükre.

Volt egy kis tejcsis hamika de nem lett keményke a kaksika.

Szervezzetek úgy programot, h nincs ott a gyerek. Engem pl. az egyik barátnőmnek a fiai kifejezetten idegesítenek, mert folyton rajtam lógnak, velük kell foglalkoznom NEKEM IS. Ha megyek hozzájuk sohasem mehetek üres kézzel (és az egy vagyon), amíg nem volt gyerek bármikor átmehettem csak úgy egyet dumálni semmi nélkül, most meg már szerintem elvárják, hogy vigyek a gyerekeknek valamit. A gyerekek nem tudnak viselkedni, ha valami nem tetszik nekik, behisztiznek, ami engem kifejezetten idegesít. Nem néha, hanem mindig ez van.

Másik barátnőm kislánya jólnevelt, egy csomag Fincsitől elájul, ha viszek neki, és tud viselkedni - ha meg nem, akkor az anyja beküldi a szobájába. Ő pl. nem zavar, oda szívesen megyek.

21:17-nél a pont. Épp ezt szerettem volna én is írni. Nem minden kisgyerekes pár hülyül el attól, hogy gyereke született. Más kérdés, hogy akinek tényleg egy sz@ros pelenka lesz az agya helyén attól, hogy apa/anya lett, attól nem csak a korábbi barátok, hanem mindenki más is menekülni fog előbb utóbb...

A fiatal szülőket,az életkörülményeik, életformájuk megváltozása gátolHATja esetleg abban, hogy a még "szabadlábon" lévő baráti körrel korlátlanul tudjanak hétvégenként egy görbe estét, spontán moziba menést, hajnalig tartó iddogálós világmegváltós eszmecserét csapni.

A leglazább szülők gyerekeinek is kell ennie, aludnia, fürdenie, és a bombabiztosra szervezett programot is meghiusíthatja, ha a kicsi hirtelen belázasodik, vagy sugárban hány...

Az igazán jó barátok nem tűnnek el, csak kénytelenek tudomásul venni ezeket a tényeket. Ha kölcsönösen igénylik egymás társaságát, meg lehet oldani, hogy megmaradjanak a barátok, csak akarni kell.