Tönkretettem a fiamat anyagilag. Most mit tegyek?

Nem te cseszted el, hanem ő! Már akkor is felnőtt ember volt, most meg pláne az, és okolás helyett esetleg ő is csinálhatna valamit.

A melletted töltött idő alatt is dolgozott, nemde? Gondolom megtanulta azt a szakmát, akármi is legyen az. Emellett nem kis keresete volt, amit nem bulikra kellett volna elszórni, hanem félretenni, gazdálkodni vele, építeni az életét.

Olyan lehetőséget kapott, amiért sokan összetennék a kezüket. Én egyetemre jártam, mégis minimálbér keresek - ergo ne ez legyen az érve az elrontott életére. Éveken át így keresni? Mára milliomos lehetne, és a válságot sem érezné ennyire, ha nem szórta volna a pénzt. Mellesleg egyesek munka mellett is tudnak tanulni, ez tehát nem kifogás. Azt is sejtem, hogy te nem kényszerítetted, csak mondtad, hogy ezt is csinálhatja. Ha annyira tanulni akart volna, senki nem tartotta volna vissza.

A lehetőségekkel élni kell, nem pedig visszaélni.

Szóval: ne (csak) magadat hibáztasd!

Ne a múlton rágódj, nézz előre! Keresd a lehetőséget, mihez tudsz kezdeni a "maradékkal", akár beviheted más, most induló vállalkozásba társként (=szakszóval apportként), és más körülmények között, más feltételekkel, de újra tudsz indulnil.

Ha az agyadat arra használod, hogy a lehetőségeket keresed, és nem a múlton rágódsz, akkor előbb-utóbb találni is fogsz valami olyan megoldást, amely segít túllendülni a mostani mélypontról.

Ne add fel, de legyen ez egy olyan tanulság, melyet egy életre megjegyzel. (Valaki mondta a múltkoriban: spórolni olyankor kell, amikor van miből!)

A fiad pedig tőled függetlenül az érettségijével kezdjen valamit az életével, te megadtál neki minden lehetőséget arra, hogy megalapozza a saját önálló életét. Dolgoznia mindenkinek kell valahol. Neki meg volt az az előnye, hogy nem egy vadidegen ember "csesztette" főnökként, ha valamit nem jól csinált. Mostmár álljon meg a saját lábán, mutassa meg, nélküled mire megy az életben.

Figyelj, te csak jót akartál neki. Oké, nem a legjobb módszer volt, mert választhatott volna levelező szakot is, de ez az ő döntése is volt. Csak ugye magát sosem fogja az ember okolni.

Te inkább lendítettél rajta anyagilag. Ilyen keresete nem sok embernek van. 11 év alatt pedig bőven elmehetett volna tanulni.

Sőt, még most is elmehet. 11 év gyakorlattal pedig fog munkát találni.

Nem a te hibád, ami történt.

Nincs az az összeg,amit nem lehet elkölteni :D

Én spórolós típus vagyok, de ha akarnám fél perc alatt el tudnám költeni. Alapból vannak olyan italok, amikből 1 liter kerül ennyibe.

Hát, még elszórni is el lehet okosan. Pl vett volna magának egy gyémánttal kirakott karkötőt (tudom, férfi, de ez most mindegy), akkor az végülis annyira nem kidobott pénz, az ékszernek mindig lesz valamekkora értéke.

Azon röhögtem a múltkor, hogy valaki megvenné ezt a 300 rugós piát, kilép vele a boltból, és elcsúszik a jégen, az üveg meg eltörik :DD Mekkora poén te jó isten :DD