Lányok! Anyósotok mennyire fogad el titeket? Mindenki írja oda, hogy férjnél van, van sem, és hogy mennyi ideje vannak együtt a párjával!

Hu hat az en anyosom ugy utal engem ahogy vagyok. Pedig oszinten mondom semmit nem tettem ellene semmit, sot...meg a fiat is allandoan csesztettem hogy hivja fel az anyjat minden nap. (kulfolodn elunk) Pont addig volt jo kapcsolatom vele amig meg nem szuletett a kisfiam es meg nem latogatott minket. A fiam alig volt 6 hetes, de ne lotottam futottam foztem neki hogy jol erezze magat...erre mikor haza ment a kovetkezoket hallottam vissza...hogy kover vagyok jo lenne ha lefogynek (o mar a fia 6 hetes korara visszanyerte az erdeti alakjat), amugy meg a fia vehetne fel meg egy szemuveget,hogy egy ilyen novel osszeallt. A fiamat meg elrontottam, mert hogy sir...konyorgom egy kisbaba maskepp nem tudja elmondani ha baja van, ja es kiszaritom a fiamat...mert nem adok neki inni...hat ez volt a csucs...hozzatennem, hogy a fiam szuletesetol kap baba teat...a vedono a csodajara jar, hogy milyen gyonyoru es szepen fejlett baba.

Es a csucs az egeszben, hogy mindezt a hugomnak mondta...aki szegny ugy ult lesokkolva, hogy azt sem tudta hogy fiu e vagy lany...

szoval en utalom az anyosom, pedig sokaig vedtem...de orulok hogy 2000km-re lakik tolunk, mert nem biztos hogy megtartanam a jomodoromat vele szemben...az ominozus eset ota nem beszeltem vele, mert nem biztos, hogy nyomdafesteket birna a mondandom.

Igazabol nem ertem mit artottam neki, hiszen a szememben egy bubaj volt...most meg ezt kapom...

Nem igazan ertem en ezt az anyos meny kapcsolatot...miert kell az anyosoknak ennyire utalni minket??? Valaki jo lenne ha megfejtene ezt nekem :)

5 éves kapcsolat.

Eleinte el sem hittem, hogy vannak jó anyósok is a világon. Mikor megismerkedtünk a párommal már külön lakásban élt, 29 éves volt.Az anyósom körbeugrált szó szerint annyira örült, hogy tisztességes, dolgos házias lányt talált a fia. (ezt ő hangoztatta mindig, nem magam akarom fényezni, és 2 fia van egyébként) Mindenkinek dicsekedett, bárcsak a kisebbik is ilyen lányra akadna stb stb Meg alig várja az esküvőt, és az unokát.

Aztán 3 év után a párom úgy gondolta, hogy ideje volna már az eljegyzésnek. Előtte is beszélgettünk már róla, de nekem sosem volt fontos. De aztán mégis elmentünk megvettük a gyűrűket, és karácsonykor bejelentettük a családnak, hogy na akkor mi úgy döntöttünk, hogy együtt maradunk.

Akkor borult ki a bili. :( Amolyan savanykás mosoly volt a válasz, egy halvány gratuláció, meg egy nagy adag sértett lebasz... amiért csak így nélküle! döntöttünk, meg hogy nem szólhatott bele a gyűrűk kiválasztásába sem.

Amikor 3 hónapos várandósan bejelentettük a családnak a babát kb ugyanilyen reakció volt. Az én szüleim annyira örültek majd kibújtak a bőrükből, de az anyós részéről nem is vártam mást. Érdekes azóta valahogy már nem is akarja annyira azt az unokát mint ahogy hirdette úton útfélen.

Mostani állapot. Beszélünk egymással, kedves, persze osztja az észt, hogy bezzeg ő így meg úgy. Végighallgatom, de amint kiteszi a lábát már nem is törődöm vele. Megváltoztatni nem lehet, de legalább a hátam mögött nem mond el mindennek Ugyanakkor már nem hallom a barátnőitől, hogy én vagyok a tökéletes meny :D

Ugyanúgy jártam, mint a 9:05-ös, csak én nem anyósommal, hanem anyámmal :-(((

A gyűrűs kezemre úgy nézett, mintha leprás lennék, a páromat addig istenítette, utána viszont ("jó" anyós módjára) elhordta mindenféle nagyképű parasztnak, stb...

az unoka 4620g -al született, akit egyszer látott 10 percre a kórházban, amikoris kifejtette, hogy nem nagy, viszont dagadt egy gyerek.

Szóltam, hogy hazajöttünk a kórházból, de nem jött megnézni. Azóta sem látta, pedig 9 hónapos.

Na az én anyámból igazán "Jóóóóóóóóóóó" anyós lett. Fene a pofáját.

Szerintem az ilyenek irigylik a boldogságát az embernek, vagy lelkibetegek.